Téli szünet

Játszanak a járókában.
- Norcsi, büszkeségem vagy!

***

Marcival abajgatják Nórit.
- Apa, nem! Én Norcsim!

***

Odaszalad a járókához.
- Norcsi, te már nagylány vagy?

***

Marci: Lilkó, mit csinálsz, most fel kell mosnom utánad az egész konyhát!
Lilkó: Jójó!

Mostanában

Azt vesszük észre, h tényleg szeret bölcsibe járni. Olyan ragyogó arccal mesél, hogy miket csinál ott, nagyon jó érzés.

- Kivel játszottál ma a bölcsiben?

- A Gáborral. 

- És mit játszottatok? 

- Autósoztunk. És megsimogattam a Gábor haját, mert ügyes fiú.

***

- Lilkó, mit szeretnél karácsonyra?

- Karácsonyfadíszt.

***

Ledobálta a gyöngyöket.
- Lilkó, mit kértem tőled az előbb?
- Bocsánatot, Mama.

***

Elmegyek érte a bölcsibe, onnan fodrászhoz megyünk.

- Emlékszel még, hova megyünk innen, Lilkó?

- Megyünk fodrászhoz a Pötyihez. 

- Igen.

- Mama, ott vár engem egy apró kis meglepetés? Finomság?

Mogyoró

Nóri, ne sírjál, inkább bontsd ki légyszíves a mogyorómat.

Télapósok

Télapó: Lilla, hallom, hogy sokszor nem szeretsz villával enni. Pedig az fontos, egyél sokszor villával.
Lilla:     A Túró Rudit lehet kézzel enni. Azt nem villával kell enni.

***

Fekszik az ágyában, elalváskor.
- Azt lehet ordibálni, hogy "Télapó, kérek csokit!".

Titok

- Lilkó, vedd fel léci a duplókat a földről!
- Nem veszem fel, mert titok.

- Hozd ide nekem azt a poharat, léci.
- Nem hozom, mert titok.
stb. stb. stb. stb...

Remek vétel volt a Boribon születésnapja, azt meg kell hagyni.

***

Nóri ordít.

- Én segítek a Nórinak megnyugodni.

Nórisok

Nóri torka szakadtából ordít.
- Ébredezik már a Nóri egy kicsit szerintem.

***

Nórika, Nórika táncol,
körben az angyalok ülnek,
békahadak fuvoláznak
sáskahadak hegedülnek.  - Tök magától van a behelyettesítés.

***

- Nóri, ébresztő, kitakarózlak! Fölébresztő van! Itt a tej! Kivesszük a Nórit! Én viszem ki a kanapéra. Én cserélem ki a pelenkáját. Én!

***

Nyisd ki a szádat, krokodil! Nem jó, nagyobbra. Próbáld újra, ügyes vagy. Itt a husika neked.
(Na, kitől hallja ezeket a mantrákat? Krokodil és husika szavak behelyettesítendők.)

***

Játszik az új játékával, ami az elmúlt hónapok legszuperebb vétele.
- Jajj, ki kell cserélnem ezt a cipőjét a Mamamacinak, mert túl virágos.

***

Beszélgetünk a Télapóról, hova tesszük majd a csizmát, mit hoz bele a Mikulás, stb. 

- És mit szeretnél kapni a Télapótól?

- Csokit. Azt kell beletennie a cipőmbe.

- És még szeretnél valamit? Piros almát? Mogyorót?

- Benti cipőt szeretnék.

- Benti cipőt?

- Igen. Benti cipő sarkát szeretném nagyon.

***

Olyan jókat mond még, de most nem jut eszembe persze.

Varjú bácsi

Én a Varjú bácsitól kaptam a Nórit.

***

Elmegyek, meglátogatom a Varjú koma bácsit, majd jövök!

Felnőtt

Kezdem azzal, hogy kedd reggel 9 és péntek 11 között olyannyira felnőtt a lányom, a nagyobbik, hogy elképesztő. Nem csak arról van szó, hogy szubjektíve, az icipicihez képest hatalmasnak tűnik (az is igaz persze, az én hatalmas okos nagy lányom), hanem tényleg valahogy érett ez alatt a pár nap alatt. Kötőszavak, összefüggő mondatok valami kicsit magasabb szinten, mint eddig. Nem vicceseket mond, hanem olyan okosság-jellegűeket, amikre felkaptam a fejem a nap folyamán többször. Vagy lehet, hogy túl sokat voltam kitéve a csecsemőosztály szellemi szintjének.

Téma a tesó persze, sokat simogatja, ölbe is vette már, minden egyes dolgot kommentál, ami történik vele, és mindenben segít, törli a fenekét, mossa a hasát a kiskádban, hatalmas nagy segítségünk.

Ilyen választékosan nyilatkozott meg róla:
Apa: - Lilkó, észrevetted, hogy a Mamának eltűnt a pocakja?
Lilla: - Mert megszületett a Nóri.
Én: - Igen, okos vagy, kibújt a pocakomból.
Lilla: - Megszületett és rögtön a Lilkó ölében találta magát.

Mesés

Olvasom az esti mesét.
- Ne sírj, egérke - vígasztalta a kisvakond. - Ami elromlott, azt meg is lehet javítani.
- Csinálni.

Én tudom, hogy a gyerekek kívülről tudják a meséket, és fontos nekik, hogy ugyanúgy, de szórul szóra ugyanúgy olvassuk fel nekik. De akkor is elképedtem, hogy ez már nemegész két évesen így van, másrészt meg az az igazság, hogy pénteken vettük ki ezt a könyvet a könyvtárból és fizikailag nem voltunk még képesek annyiszor elolvasni, hogy pl. én kívülről megtanuljam. Nem így egyesek. Mindenesetre annyira cuki volt, ahogy ült az ágyon, hallgatta a mesét, és olyan kis egykedvűen javított ki, mintha már huszadszorra rontanám el.

***

A másik mesés az nem egy konkrétum, hanem hogy döbbenetes volt megtapasztalnom, hogy nem csak egy csomó mesét tud kívülről, ami nem is csoda, hiszen milliószor olvassuk fel ugyanazt, hanem hogy a saját szavaival is el tudja mondani. Múltkor a Kippkopp gyerekeit mesélte el, lapozták Marcival a könyvet és képről képre haladva elmondta Lilla, hogy mi történik. Persze voltak rávezető kérdések (Mi történt itt Tipptoppal? stb.), de full vágja a sztorit is, nem csak egy értelmetlen hangsorozat neki a mese, amit tud, mint egy memoritert. Fogalmam sincs, ez a váltás mikor történt.  

Sóhajtósok

Öltöztetem a bölcsiben.
- Mit csináltatok ma? Voltatok az udvaron?
- Voltunk. És sírtam.
- Mért sírtál?
- Ki lökött le?
- Honnan?
- Ki lökött le a nyuszis motorról?
- Lelökött valaki a motorról?
- A Lele. És sírtál.
- Jajj, sírtál? És szóltál valakinek?
- Igen. Szóltam a Mamának.

***

Itt volt nálunk a nagypapája, akinek megmutatta a szobáját. Felmászott az ágyára, végigmutogatta az összes plüssállatát, amivel együtt alszik.

- Ez a fóka, ez a pulcsis cica, ez a süni. (stb. sorolta)

Nagypapa: - És ki a kedvenced? Kit szeretsz a legjobban?

- Apát és a Mamát.

Kezdődik.....

Előszoba, öltözködés.
- Felveszem az ajpántomat és megyek a bölcsibe.
Megnézi magát a tükörben, elomlik az arcán a gyönyör mosolya, nagyon tetszik magának.
- Az ajpántra nem lehet sapkát venni.

Amik erről eszembe jutnak:
1. Lesznek itt még harcok haj- és divattémában, amit az is alátámaszt, hogy pl. tegnap is őrült cirkusz volt a csatválasztásból.
2. A h-val kezdődő szavak elején nem csak, hogy nem mondja a h-t, hanem magánhangzóval kezdődőnek tekinti őket és "az"-t mont eléjük.
3. Lehet, h Lilkó szerint hajpántra nem lehet sapkát venni, de sapkára hajpántot gond nélkül. Tegnap, amikor érte mentem a bölcsibe, meglátta a táskámban az ott maradt hajpántját és azon nyomban felvette a sapkájára. Elmentünk így a parkba, és majd' 1 órát motorozott így az utcán. Szemem se rebbent.

Nyelvbotlás

Esti tanakodás.
- Mit olvasson Mama? - kérdezi magától.
- Mit olvassak?
- A kistesó és az őszt.

***

Megyünk hazafelé, repeszt mellettem a motorral.

- Mit szeretnél csinálni, ha hazaértünk?

- Ételezni. (műanyag ételekkel és konyhai cuccokkal játszani órák hosszat, főzni nekünk, megteríteni, feltálalni, stb.)

- Jó, ételezzünk, nekem is van kedvem. 

- Meg megztelenkedni is szeretnék.

- Meztelenkedni? Hol? 

- A dögönyözőben. 

Még sose hallottam ezt a szót. 

- Az hol van? 

- A nagyágyban. 

***

Főz. Előtte a Muzzy in Gondoland füzetke, nyitva a szereplőknél.

- Tessék, Corvax. Köszönöm. Hű, de finom ez a krumplipüré. Adok a Queennek is. Tessék. Köszönöm. Jajj, de finom ez a kávé. Kér a Bob is. Tessék, Bob. Köszönöm. 

és ez így hossszú-hosszú perceken át.. 

Rongy, nekem

- Mama, hol vagy?
- Itt állok a gardrób előtt, Lilkó, öltözöm. Csak nincs egy rongyom, amit fölvegyek. Mit vegyek fel?
- Rongyot.
Kimegy a szobából.
- Mama rongyot vesz fel megint.

***

Ez nem konkrét, hanem csak egy megfigyelés, nyilván az E/1-gyel kapcsolatos, amit imádok. Mindent magára vonatkoztat, nyelvileg is. Tehát az étel nem meleg, hanem "Ez meleg nekem.", a duplós doboz "nagyon nehéz nekem", stb. Nagyon hangsúlyozza a névmásokat, meg az E/1-es ragozást. Sokszor egy eldöntendő kérdésnél azt várnám, hogy rávágja, hogy igen. De úgy válaszol, mint egy nyelvkönyvi dialógus.
- Kéred ezt a banánt?
- Kérem. (vagy néha ami még jobb: "kérem én".:))

Pocaktèma

Mi màs is foglalkoztatnà mostanàban..
Kisvakond ès az ôszt olvassuk.
- Ne tömd ùgy magad, kidurran a pocakod! - szòlt a cinke.
- Mama pocakja is kidurran.

***

Tôk màsròl beszèlgetünk, egyszercsak odajön.
- Mama pocakja elkèszült.

***

Bent ülòk a szobájàban, telefonálok, ô kint jàtszik. Berohan, mutatóujjàval hadonàszva. (mutatòujj nàla = utolsò)
- Megbeszèljük, hogy egyszer megnèzed az Èvszakokat!

***
Most pedig az hallatszik ki a szobàjàbòl:
- Megesik, hogy nèha-nèha hoppon maradunk .

Kukta

Áll előttem a konyhában a puffon, citromos édeskenyeret sütünk, keveri a tésztát. Olvasom a recit, valami gyanús.
- Lilkó, figyelj, hagyd abba léci egy kicsit a keverést és szállj le a puffról, mert meg kell néznem a receptet a hálószobában, hogy mit kell még beletenni a sütibe.
- Lisztet.

Ajándék, ajtó

- Lilkó, tudod, kinek van ma születésnapja?
- Mamának.
- Nem Mamának, nekem múlt héten volt, hanem a Grétinek.
- Lilkónak is lesz.
- Igen, neked is lesz, de ma a Grétinek van, és holnap megyünk a zsúrjára.
- A Gréti lakásába.
- Igen, a Grétiékhez. Tudod, viszünk neki ajándékot.
- Lilkó is kap ajándékot a kistestvérétől.

***

Pocakomat simogatja, magyaráz, témázunk, szokásos.

- Már megszületett a kistestvér.

- Még nem született meg, de hamarosan meg fog. Kibújik a pocakomból.

- Az ajtóból.

- Milyen ajtóból?

- Mama pocakján lesz egy ajtó.

Éleslátás

Nézegetünk egy könyvet, amiben egy kisfiú az orrát túrja.
- Mit csinál a kisfiú?
- Turkál az orrában.
- Fika van benne. Mert nem kiszívta az anyukája.

***

- Apa levette a kabátját, mert nem akar dolgozni elmenni.

Véletlen

Reggel valami eszméletlenül pörgött, behabzsolta a reggelit, Marci kiszedte az etetőszékből, mondta, h mehet játszani. Rohanni kezdett a szobája felé, nekirohant a puffnak.
- Jajj. Véletlen voltam.

***

Emellett minden konkrét példa nélkül feljegyzem, hogy ma délelőtt vettem észre, mennyire túlsúlyba került az E/1 a beszédében. Sokkal többet használja, mint eddig. Valamint egyik napról a másikra megjelent a megszólítás, "Mama, ezt olvassuk."stb. Ez elég nagy minőségi ugrás. 

Párosítós-ölelkezős

Párosítózik. Mint mostanában mindig, ez az új mánia. Már elő kellett vegyek egyet a szülinapra vettek közül is.
Összerakja a házikó két felét:
- Összeölelkeznek az anyukájával az ázikó felek.

(Szerintem ezt arra értette, h a puzzle egyik fele ugye magába öleli a másikat. Tudom, h a hormonok kezdenek elhatalmasodni, de ez akkor is olyan jó kis megfogalmazás volt.. <3)

Barát

Ez még múlt szombati. Ildi barátnőm és a pasija jöttek hozzánk vendégségbe, Ildivel Lilkó jóban van, Petit még csak egyszer látta. Megbeszéltük, ki kicsoda, Peti Ildi barátja, Ildi Mama barátnője. Mielőtt megjöttek, rákérdeztem.
- Lilkó, hogy is hívják az Ildi barátját?
- Mama.

***

Tegnap. Anyukám áll a polc előtt, amin a gyurma van. Lilla odamegy, felmutat a gyurmára.

- Egy kicsit mi gyurmáznánk Mamával. 

Pocak

Nézegetjük a költözés során újra előkerült esküvői albumunkat. Lilkó először látja.
- Ez Apa, ez Mama. Mamának nem hatalmas a pocakja.

***

És ma elénekelte a Boldog születésnapot. Közben az Évszakokat (=Évszapok) lapozgatta. Én csak az első sorra számítottam, azt Marci tanította neki (hittük mi), aztán folytatta, hogy "kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod". Ledöbbentünk, a bölcsiben tanulta. 

***

Reggel.

- Gyere, vegyük fel ezt a pulcsit, mert hideg van.

- Hűvös.

- Igen, hűvös, igazad van. Miket tudsz te?! Hol tanultad ezt a szót?

- A bölcsiben. 

Sztori

Hogy mik történnek a bölcsiben, nagyjából fogalmunk sincs, csak ilyenekből tudunk rekonstruálni egy-egy esetet. Vigyorogva:
- Lilkó, ne vedd le a Szofi sapkáját!!!

Mindenki magából indul ki

Vasárnap délelőtti lazulás, a kanapén olvasgatunk Lillával.
- Hol van Apa?
- Fürdik a fürdőkádban.
Felcsillan a szeme.
- Szerintem öntögetőzik.

Tyúklétra

Párosítós játékot akar játszani, kiborítja a dobozt, de még maradt benne.
- Lilkó, várjál, még maradt a dobozban kártya, szedd ki, mert nem fogod tudni kirakni a párokat.
Belenéz a dobozba és ordítva, mint egy hadvezér:
- Egy darab tyúklétra maradt benne! Ezen felmászik a tyúk a ketrecébe.

Kórházi asszociációk

Nem akartam túl korán felvezetni, de sajnos ideje.
- Lilkó, tudod, ugye, hogy mi van a Mama hasában?
- Kisbaba.
- Igen, kisbaba, és hamarosan meg fog születni. Akkor el fogok menni egy pár napra a kórházba, és ketten lesztek itthon Apával. Utána meg értünk jöttök és hazajövünk.
- Mama kap egy ragtapaszt a kórházban.
- Igen, biztos kapok ragtapaszt.
- Mama matricát is kap a kórházban.
- Tényleg? Gondolod, hogy kapok matricát? De jó lenne!
- Igen.

Vallomás

Apa és lánya beszélgetnek.

- Mit meséljen Apa?
- Mama meséljen.
- Mit?
- A Maszat építet.
(Napok óta zsinórban ugyanezt kéri.)
- Tényleg? Megint a Maszat épít? Ennyire szereted?
- Igen.
- És mit szeretsz még?
- Apát és Mamát.

Minisapka, zsinagóga

Odamegy két vadidegen pasihoz az utcán.
- Mi megyünk a zsinagógába.

Miután megbeszéljük, h a fiúk fején az a "sapka" a kipa:
- Apa fején van sapka.
- És hogy hívják azt a sapkát, Lilkó?
- Minisapka.

***

Tegnap sétáltunk a parkban és lejátszott magában egy komplett párbeszédet, gondolom, a bölcsiben Zsuzsa nénivel folytatta le. 

- Lilkó, te szoktál bilibe pisilni? Igen. Lilkó mindig bilibe szokott pisilni. 

Még sose pisilt bilibe, csak üldögélt rajta.

Amúgy rettenetesen izgatja a téma, folyton előhozza, cipeli ide-oda a bilit, érdeklődik, de csak ráül két percre és ugrik is fel. Részünkről az elvárás etémában 0, nem gondoljuk, h a bölcsi-költözés-tesó időszakban kéne ezt forszíroznunk, szerintem ez a bölcsiben merül fel úgy, hogy őt ez ennyire izgassa. Persze ha már, akkor nem akarom letörni a lelkesedését. 

Élménybeszámoló, Hálaistennek

Játszótér.
- Találtál egy vándorbotot. Hálaistennek.
(A hangsúly leírhatatlan természetesen.)

***

Vacsizunk.
- Ki volt az? Kornélka?
- Mit csinált a Kornél?
- Lökte Lilkót.

Beszoktatás - the whole story

Zsuzsa néni is folyamatosan írja a beszoktatási naplót, de mint kiderült ma, néha kamuznia kell benne, ezért ide vezetem, mert telnek a napok, gyűlnek az élmények-benyomások, változnak az érzéseim, de csak cseten, telefonbeszélgetésekben, emailben marad nyomuk, ez így nem jó.

1. nap
Tízre mentünk, 1 óra udvari játékidőre. Lilla várta, beszéltünk róla előtte sokat. Én elhatároztam, hogy hagyom, mindent maga fedezzen fel, nem kezdeményezek vele játékot, nem ugrok oda helyzeteket megoldani, hanem rá és a gondozónőkre hagyok mindent addig, amíg direktben meg nem kér rá akár Lilkó, akár ők, hogy vonódjak be. Első nap Lilkó beszaladt az udvarra, belevetette magát a Cifra Palotába (egy műanyag házikó az udvaron, aminek zöld az ajtaja és ablaka, ezért így neveztük el) és a többi játékba. Háromszor jött oda hozzám ("Köszönök a mamának."), és elrobogott. Én a többi anyukával ültem a padon, beszélgettem velük, figyeltem őt.
Annyi dráma volt, hogy mielőtt elmentünk, Zsuzsa néni megmutatta a szekrényét, cipőtartóját, stb., amihez keresztül kellett mennünk a játékokkal telepakolt csoportszobán, Lilkó kiakadt, h nem játszhat és el kell jönnünk. Emellett éhes is volt már nagyon, mert a tízórai egy pohár ivólé volt, és alig reggelizett.
Nekem ezért nem volt olyan pozitív ez a nap, mert az udvart látva azt gondoltam, hamar megunható, fel nem veheti a versenyt az igényes játékokkal, amikkel Lilkó sokkal szívesebben játszana bent, és ebből még gondjaink lesznek.

2. nap
Szintén tízre mentünk, az aznapi bővítés az ott ebédelés volt.
Tíztől tizenegyig udvari játék, istenien elszaladgált, élvezte, becsatlakozott homokozni, ilyesmi, de időnként odaszaladt a csoportszoba ajtajához - "Bemegyünk a babás szobába". Végre eljött a 11 óra, ilyenkor szép lassan, kettesével mennek be a gyerekek egy gondozónővel, aki kicseréli a pelenkájukat, kezet mosnak, stb. Ez kb. öt perc, utána lehet játszani. Lilkó persze extázisban volt, és ebédig játszott önfeledten.
Ugyanaz volt a hozzáállásom, mint előtte való nap: csak akkor megyek oda, ha feltétlen muszáj. Egyszer volt rám szükség, még az udvaron, bemenés előtti utolsó percben volt egy nagy esés, Zsuzsa néni odaszaladt, felvette Lilkót, vígasztalni kezdte, de ő hozzám kéredzkedett. Szerencsére. :) Mondta is ott az ölemben hüppögve, h "Hazamegyünk.", de én mondtam neki, h még nem, megyünk be a szobába játszani és ebédelni. Erre felderült a kis könnyes arca és rávágta, hogy "Zsuzsa néni is jön". Felhők elvonultak.
Ebéd. Sóska, krumpli, pulykahús, majd egy fél banán. Ette egyedül, szépen, de ő eszik a leglassabban a csoportból. Elsőként kapta meg a kaját és szinte utolsóként fejezte be. Biztos belejön majd, emiatt nem aggódom, és az is benne van szerintem, hogy sokat nézelődött, hogy mi folyik körülötte, sok volt az inger, stb. Odaültem vele a kisasztalhoz így elsőre, hogy tudjak segíteni, ha kell, de nem kellett.
Ebéd után odarohant a babás sarokba játszani, a többi gyerek már lefekvéshez készült, így megelőzve a hisztit, felemeltem, elmondtam, hogy most hazamegyünk aludni, és kihoztam, bár szeretett volna még maradni. Itthon gond nélkül, bár jó hosszú dumálás-ágybandünnyögés után elaludt és aludt két órát.
A délután szuper volt, mindketten nagyon felszabadultak voltunk, ő tele élményekkel, én nagyon büszke rá, iszonyú jókat játszottunk, olvastunk sokat, játszóztunk, idill volt.

3. nap
Ma már 9-re mentünk, 9-11-ig udvari játék. Az volt, amitől tartottam, egy óra után ténfergés, unatkozás vette kezdetét, és emiatt - bár én ugyanúgy nem vettem részt direktben semmiben - gyakrabban odajött hozzám. Ha valami izgi tevékenységet szimatolt, oda becsatlakozott (volt, h szólnom kellett, h észrevegye, hogy a teraszon épp rajzolás van, Zsuzsi nénivel homokoznak a gyerekek, stb., olyankor szívesen ment). De bizony egyre gyakrabban ment fel a csoportszoba ajtajához, és nagyon akart volna bent játszani.
11 és  f12 között megint idill volt, sokmindent kipróbált a játékok közül. Zsuzsa néni pelenkázta át, dumált vele közben.
Ebéd. Gulyásleves, gyümölcsrizs. Ma már nem ültem oda a kisasztalhoz, egyedül evett, sokat, szépen, lassan. Legutoljára fejezte be, a gyerekek már szinte mind az ágyban feküdtek, mire befejezte. De nem játszott az étellel vagy ilyesmi, hanem tényleg evett, lassan, és közben minden másra is figyelt. Kérdeztem, hogy ez a tempó mennyire gond, mondták, hogy egyrészt ha azt látják, hogy tényleg eszik, nem tologatja meg játszik vele, akkor úgyis kivárják, semmi gond, másrészt pedig hozzá fog szokni mindenhez és gyorsabb lesz akkor. Amikor az ágyakat kezdték lerakni a csoportszobában, közölte, hogy ő is bent alszik a bölcsiben cicás ágyon, de az csak jövő héten fog megtörténni - reméljük, akkor is akar majd.

Ma már gyerekekkel is próbált kapcsolatot teremteni, kezdi megtanulni a nevüket, kérdezget róluk, kommentálja, amit csinálnak. Mind Zsuzsa néni, mind Zsuzsi néni nagyon bírják, úgy tűnik, vagy legalábbis a beszédétől el vannak ájulva, és meg vannak elégedve azzal, ahogy haladunk, ezért Zsuzsa azt javasolta, hogy holnap, ha én is jónak látom, menjek ki egy órára, szerinte nem lesz gond. De ezt majd nem írja bele a beszoktatási naplóba, mert tilos az első héten a szülőt kiengedni, mivel a minőségbiztosítási ellenőrzés során egyszer egy ilyen naplóban kiszúrta az ellenőr, hogy egy kislány anyukája már az ötödik napon kiment és nagy botrány lett belőle, bajba kerülhet a bölcsi. WTF? Mindenesetre az a helyzet áll fenn, hogy én is biztos vagyok benne, hogy Lilla egy órát simán eljátszik nélkülem, Zsuzsa is úgy látja, hogy ha gond is lenne, könnyen leköthető, a figyelme simán elterelhető, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy holnap meglépjük ezt, a minőségbiztosítókról saját munkahelyem miatt is megvan a véleményem. Arról nem beszélve, hogy szerintem hasznosabb is, hogy ha figyelembe vesszük - itt is, mint mindenhol - a gyerek igényeit, aki mért is szokja meg, hogy 3 órán keresztül ott ülök a kispadon, ha egyszer ez hosszútávon úgyse így lesz, őt meg nem zavarja?

Egyelőre ennyi. Ami továbbra is aggaszt, hogy nem látom, hogy a kétórás kinti játéknak úgy mi értelme, ha közben bevágyik, de azzal nyugtatom magam, hogy nem lesz mindig ilyen jó idő, és akkor játszhat bent eleget.
Holnap folytatom a naplót, a minőségbiztosítási ellenőröket üdvözlöm innen is.

Kiegészítések:
1. Lilkó, of course, tiszta takony. Elmondani nem tudom, mennyire ideges vagyok ettől. Az összes gyereknek lóg az orra a bölcsiben.
2. Zsuzsa néni "felkészült" a bölcsis kis újoncból. Az általam tegnap leadott, az eredetinél - hála utólagos kiegészítéseimnek - kétszer olyan hosszúra sikerült szülői jellemzésben leírtakat alkalmazta Lilkónál. Egyrészt jól esett látnom, hogy elolvasta, figyelemmel, értőn, és próbálta is hasznosítani, amiket ott írtam. Lilla ezekre az apróságokra hihetetlen jól reagált, és nagyon jól tudtak kommunikálni, Zs. néni sikeres stratégiáinak köszönhetően olajozott volt minden. Másrészt meg azt volt nagy megkönnyebbülés tapasztalnom, hogy tényleg működik, amiket én "használati utasításként" írtam, nagy blama lett volna, ha nem.
3. A bölcsiben is van vándorbot, ha nem is hatalmas, hanem "icipici vándorbot".
4. Ma este, amikor hazaértem a vásárlásból, Marci kérdezte, hogy van-e Bence nevű bölcsistársa Lilkónak. Merthogy emlegette. Bencét, Kornélt, Petit és Rebust. Vacsora közben is szóba jöttek, és ragyogó arccal beszélt róluk. Hihetetlen élmény volt.
5. Amikor viszont eljöttünk a bölcsiből és megéreztem Lillán Zsuzsa néni parfümjét, az mellbevágó volt. Mintha egy rúzsfolt lett volna a férjem inggallérján.

4. nap
9-re mentünk, és Lilkó beszaladt az udvarra, mosolyogva, egyenesen Zsuzsa nénihez. Én addig gyorsan betoltam a babakocsit a tárolóba, elfoglaltam helyemet a kispadon. 10ig unatkoztam kint, láttam, hogy Lilla rácuppant Peti plüssbékájára, amit elkért tőle (tényleg elkérte!!), és egy piros talicskában tologatta. Kb. 40 percig ez volt a program, az egyetlen konfliktushelyzet az volt, amikor Peti visszakérte a békáját, de ezt Zs. néni hamar áthidalta azzal, hogy bentről hozott Lillának egy másik tologatható plüssbékát. Tízóraiztak (h10 körül - Lilla kb 3 kortyot ivott az ivóléből, többszöri kínálásra se kért...), és utána megint kezdődött volna a ténfergés, meg hiányolta a békát, valamit tologatni akart. Addig-addig magyarázott Zsuzsa néninek, míg azt láttam, hogy indulnak be a szobába, ahol Lilla választhatott magának valamit, amit tologathat. Egy nyuszit hozott, belerakták a talicskába, én ezen a ponton éreztem azt, hogy lépek. Elköszöntem, kikísértek a kertkapuig, akkor Lilla mondta, h ő megy a boltba a talicskával, Zsuzsa néni vette a lapot, mondta neki, h "gyere, erre van a bolt, menjünk vásárolni", és az ellenkező irányba terelte. Ez volt pont 10kor. Negyed egykor láttam legközelebb a fasírtszagú és csokimaszatos arcú gyerekemet, aki amikor meglátott, vigyorogva rohant felém és bújt hozzám.

Zs néni elmondása szerint az udvaron a tologatással lekötötte magát majdnem végig, CP-be ment sokat a nyuszijával, aztán meg autózott. Néha kicsit nyüszögött, nem sírt, csak úgy nyafogott (én tudom, melyik hangot adta ki), de elterelték a figyelmét, nem volt gond. Sokszor akart bemenni a csoportszobába. Ottani játéknál, pelenkázásnál, stb. nem volt gond, majd jött az ebéd. Tökfőzeléket nem ette meg (quelle surprise...), fasírtból repetázott is. Barackot utána nem kért, annál inkább fogyasztott a kis csoporttársa, Gábor szülinapjára hozott csokis kekszből. Ebéd után kijöttek hozzám (kb 25 perce kellett már pisilnem annyira, hogy azt hittem, meghalok, de nem mertem elmenni, attól rettegve, hogy pont akkor jönnek ki és örökre bizalmát veszti bennem), lelkendezve mesélt, pörgött, állati cuki - és nagyon taknyos - volt.

Hazafelé megbeszéltük, hogy holnap bevisz valami játékát, amit tologathat. Itthon gyors orrszívás, 2 perc alatt bealvás. Most csak abban reménykedem, hogy nem tüsszögi fel magát 20 perc után... Egyébként meg dagadok a büszkeségtől.

5. nap
Megint 9-re mentünk. Reggel szorgalmaztam, hogy vigyen be valami babát vagy plüsst, amit tologathat a talicskában, de nem volt hajlandó, csak a bölcsis nyuszit várta, hogy megkaparinthassa. Nem erőltettem, pedig szerintem jobban járt volna, ha van nála valami. Amikor beszaladt az udvarra, rögtön darálni kezdte Zsuzsa néninek, hogy kéri a bölcsis pöttyös nyuszit a babás szobából, mert szeretné tologatni a talicskában. 10ig hamar elment az idő, de azt megfigyeltem, hogy valahogy mindenki nyűgösebb volt. A gyerekek - sok volt az udvaron az esés (Lilkó is esett párat), a frissen beszokó kisfiúk mind sírtak kisebb-nagyobb megszakításokkal - és ahogy láttam a gondozónénik sem voltak a topon. Hiába, péntek van, és elég nyomasztó idő is volt, ennek tudtam be.
Tízóraira Lilla megitta a meggylevét, majd beleült egy kis rendőrautóba, én elköszöntem tőle és eljöttem. Zsuzsa mondta, hogy felesleges az előtérben ülnöm, hív, ha gáz van, jöjjek vissza délre. Lilla a szokásos formáját hozta, szeretett volna bemenni játszani a csoportszobába, de jobb híján elvolt az udvaron. Halálom ez a szó. Peti békáját és a bölcsis pöttyös nyuszit tologatta, vásárolt, CP-zett. Sírni egyszer sem sírt, tehát effektíve vígasztalni nem kellett, de azért volt, h nyafogott. Az ebéd előtti benti játék során persze érdekesmód semmi nyűgje nem volt, sokmindennel játszott, pörgött. Ebédre megette a paprikás krumplit (virsliből többször kért még, a krumpliból hagyott kicsit), almát is evett valamennyit.
Hulla fáradt volt, amikor hazaértünk, gyors orrszívás után hamar bealudt.

6. nap
Mostantól lesz az, hogy semmit nem a saját szememmel fogok látni, hanem vagy Zsuzsa vagy Lilkó elbeszélésére kell hagyatkoznom. Reggel 9-re mentünk, én el is jöttem, és délre, ebéd utánra mentem érte.  Nagyon megörült nekem, futott felém, ez volt az első teljes délelőttje bent. Zsuzsa néni szerint jól eljátszott, nem volt sírás eddig egyszer sem. Az udvari játék során előfordult, hogy mondogatta, hogy "Mama ölébe" szeretne menni. Szívem szakadt, amikor ezt hallottam. Amúgy tudtam, hogy nálunk - legalábbis eleinte biztos - nem az elválással, elengedéssel lesz gond, én tutira vettem, hogy ilyenkor nem fog sírni, és eddig igazam is lett, én inkább attól féltem, hogy nap közben elárvul. De tudom, hogy ez vele jár. Az udvaron tehát eljátszott, a szokásos játékokkal, de igazán a csoportszobában van elemében - ott nagyon pörög mindig, és alig várja, hogy bemenjenek. Viszont míg múlt héten sokszor felment a teraszra a csoportszoba ajtajához toporogni, ma már csak egyszer-kétszer, és nem is vette zokon, amikor Zsuzsa néni mondta neki, hogy még nem mennek be, majd csak később. Nyilván ezt is kezdi megszokni, belátni, hogy mi a rendszer. Ebédre rakott krumpli és banán volt, Lilkó fogyasztott rendesen, persze főleg kolbászt, majd a banánból is repetázott.
Ami vicces volt, hogy amikor kijöttek hozzám, és azt kérdeztem, mi újság, mi volt, lelkendezve mesélte, hogy "a gyerekek csicsikálnak". Most tanulhatta ezt a szót, tőlem biztos, hogy soha nem hallotta, megőrülök a hamizik, tentézik, pancsizik, csicsikál és társaitól. Ő úgy mondta, mintha ez a világ legizgibb, legirígylésre méltóbb dolga lenne, úgyhogy felvilágosítottam, hogy ez mit is jelent és holnaptól bizony ő is bent csicsikál a bölcsiben.

Ehhez megvettem az itthoni "Alvóscica" szinte tökéletes mását, amit délután nagy csinnadratta közepette átadtam neki, és megbeszéltük, hogy ez a bölcsiben lesz mindig, és ott fog vele aludni. Nagyon kíváncsi vagyok a holnapra. Nagyon. Délre megyek majd be, kiülök a folyosóra és várok: ha elalszik, jó, ha nem, Zsuzsa néni kihozza. De azt elhatároztam, hogy ha bent nem alszik, én itthon biztos, hogy nem teszem már le: ne legyen az a dolog üzenete, hogy az itthoni alvás back-upként mindig itt van. Ha egyszer ezt meglépjük, akkor tartsuk magunkat ahhoz, hogy bent alszik. Azt is fogom kérni, hogy Zsuzsa ne hívjon be engem, hanem próbálják megnyugtatni, ha valami gond van (bár szerintem sírni nem fog alvás helyett), mert én álomba simogatni sem fogom, lévén itthon sem szoktam, és nagyon ódzkodom attól, hogy ilyen zavaros üzeneteket küldjünk felé, miszerint a bölcsiben ha gond van, Mama ott terem. (Persze komoly gond esetén ott termek nyilván, de az alvás nem tartozik ebbe a körbe.)
Azt sem gondolom, hogy maratonit fog aludni, pláne elsőre, de én már attól boldog leszek, ha egyáltalán valamennyit alszik, egyrészt, hogy tényleg pihenjen, másrészt, hogy lehessen erre hivatkozni, hogy már aludt bent, legközelebb is fog tudni. Szerintem hatalmas vízválasztó az ottalvás. Izgulok.

7. nap
Reggel extázisban vette tudomásul Lilla, hogy végre benti cipőt vehet (maga kereste meg a cicás polcot, vette le a cipőt, majd a helyére tette az utcait), irány a csoportszoba. Elköszöntünk - utána kellett mennem zokniban a szobába, mert berohant -, megbeszéltük, hogy alvás után jövök érte. Zs néni elmondása szerint egy perc üresjárat nélkül, végig aktívan játszott rengeteg mindennel, semmi téblábolás, semmi nyűg, semmi gond nem volt. Ebédre a karalábéfőzeléket nem ette meg, és a húst se nagyon, mivel az hozzáért a főzelékhez. Ellenben almából sokat evett. (Nagyon érdekes amúgy, hogy erről sose mulaszt el értekezni Zsuzsa néni, hogy mennyit evett, mintha ez bárminek a fokmérője lenne. Én nem fogok a kardomba dőlni, hogy nem eszik a gyerekem karalábéfőzeléket, de mindig udvariasan meghallgatom persze.)
Ezután jött a lefekvés, szépen bemászott az ágyába, a cumijával és az Alvóscicájával hemperegni kezdett, nyugizott. Ekkor a mellette lévő két ágyon Domi és Peti ordítani kezdtek - én ezt hallottam is a folyosón, valami elképesztő kitartóan sírtak szegények -, és Lilkó kibillent a pihiből, és mikor 20 perc (!) üvöltés után kidőltek a fiúk, ő elkezdett lemászkálni az ágyról. Ekkor Zs látta, hogy ebből nem lesz semmi, és kihozta Lillát, aki boldogan szaladt felém, ecsetelve, hogy milyen remek macis ágya van neki a bölcsiben. Néha még hozzáfűzte, hogy "szeretnél aludni a bölcsiben", de abban maradtunk, hogy holnap újra megpróbálja.
Én tartottam magam ahhoz, h nem jövünk haza aludni. Útban a Briós felé Lilkó elaludt, és remek kis délutánunk volt, jókedvűen, cukin játszott a Briósban is, meg a Parkban is rengeteget aktívkodott.
A beszoktatás hivatalos vesztese én vagyok, aki 10 napja ma először ettem meleg ebédet és a 33. betöltött héten kezdem el a nulla ebéd utáni pihizést gyakorolni. Nade ez nem az én naplóm :)
Holnap try again.

8. nap
Reggel szaladt be az udvarra játszani, tologatni a macit a talicskában, CP, stb. Zsuzsa mondta, hogy kétszer odament a kapuhoz (ahol én kimentem), és keresett, "Mama ölébe" szeretett volna ülni. Amikor Zsuzsa mondta neki, h üljön az ő ölébe, nemet mondott. A figyelme elterelhető volt, sírni nem sírt, csak picit nyafogott.
(Erről csak annyit zárójelben, hogy hihetetlenül jó érzéssel tölt el, hogy ismerem a gyerekemet, és hogy azok a jelenségek merülnek fel, amiket vártam, jelesül, hogy nem az elválás a gáz, hanem ha kicsit elárvul szegénykém, illetve hogy érdekesmód az udvaron van, hogy hiányol, a csoportszobában viszont - ahol milliónyi játék van -, 100% leköti magát és nincs szükség a figyelemelterelésre.Ez kb.olyan szinten meglepő nekem, mint hogy a karalábéfőzeléket nem eszi meg, de a májgmbócleves-túrógombóc menüt igen.)
Ebéd előtti játék és ebéd teljesen ok volt.
Alvás: ma kint aludtak a teraszon, sztem ez nehezített terep, mert világos is van, meg hát tegnap nem kint volt az alvás, ez még egy újdonság. Iszonyatosan sokáig volt ébren: h2 előtt kicsivel aludt el (délben kezdenek el bebújni az ágyba, akkor kezdődik a mesélés, stb.), és másfél óráig húzta. Hogy mit csinált másfél órán át, mielőtt elaludt? Leste a többieket, dumált, hempergett, beszélgetett Zsuzsa nénivel, alkudozott vele ("bemész a babás szobába játszani inkább"), stb. De Zsuzsa nem adta fel, nem engedte az ágyból kikelni. Amikor viszont mindenki elcsendesedett, nem érezte, hogy lemarad valamiről, és Zsuzsa is besokallt és otthagyta (bement a szobába), Lilkó elaludt. Másfél óra múlva ébredt: "Jót aludtál."
Irtó büszke-boldog vagyok. Remélem, hozzá fog szokni ehhez az alvás körüli millió újdonsághoz, sok-sok ingerhez, és amikor már nem az lesz az érdekes, akkor hamarabb elalszik.

9. nap
Ma nagyon jó napja volt Lilkónak Zsuzsa elmondása szerint. Az udvaron jól eljátszott, bevitte a Malackáját reggel, azt tologatta, betakarta, csúszdáztatta, szerepjátékozott vele nagyon sokáig, aztán homokozott, stb. Egyszer sem ment a kertkapuhoz keresni engem. Egyszer volt egy kis nyafogása: amikor a másik csoport ment be az udvarról, beállt a sorba, hogy ő is bemenjen játszani, de persze nem lehetett. (2 csoportnak van egy közös udvara, és mindig a Süni csoport megy be előbb, majd Lilkóék, a Nyuszi csoport, mert a 2 csoportnak nem csak az udvara, de a fürdője is közös, és nem tudnak egyszerre ennyien kezet mosni-pelenkázni stb.) Ebéd: céklafőzelék, nem részletezem, egye meg Zsuzsa és Zsuzsi néni, Lilkó szerint. Itthoni elmesélés alapján persze "megetted a finom piros főzeléket".
Alvás. Ami jó, hogy aludt. 1 és 3/4 órát. Ami jó, hogy fél órával előbb aludt el, mint tegnap. Ami nagyon jó, hogy nem ébredt fel utána a felsírásokra és a sorban felébredő gyerekekre. Ami szintén jó, hogy jókedvűen ébredt. Amin még dolgozni kell, hogy megint utolsónak aludt el, n2-kor. Addig, azaz 1 és negyed órán át figyelte a gyerekeket, dumált, pl. a falra festett Boribon-kép alapján mesélte a Boribon-sztorikat, Annipanniról értekezett, stb. Van még hova fejlődnie, de iszonyú büszke vagyok megint, hogy elaludt, és hogy van remény, szépen bele fog ebbe is tanulni.
Ma először uzsonnázott is a bölcsiben, mert úgy beszéltük meg, h f4-4 körül fogunk érte menni általában, és ébredés után uzsi van. Vidáman jött ki hozzám f4kor, aki 1 óra óta ültem ott a folyosón és 100 oldalt olvastam a könyvemből.
Okos-tündér bölcsitöltelékem.

10. nap
Hivatalosan a beszoktatás utolsó napja. Tankönyvien telt. Reggel sietett be, elköszöntünk, én rohantam haza dobozolni. (Jó, előtte pedikűrösnél is voltam.) Háromra mentem érte, f4 körül jött ki Zsuzsival, aki beszámolt nekem, hogy ma nagyot haladtak, f1-kor aludt el Lilkó, teljesen szinkronban a többiekkel. Nem akart lemászni az ágyról, nem nyomott másfél órás one-man show-t, hanem befeküdt az ágyába a cicájával, letette a fejét, hallgatta a mesét és szépen elaludt. Másfél óra múlva kelt, 2-kor, amikor Zsuzsi kérte, hogy ne másszon még ki az ágyából, mert a többiek alszanak. Az alvásidő háromig tart, úgyhogy Lilla ezt az egy órát az ágyban üldögélve töltötte, és olvasott, utána pedig Zsuzsival beszélgetett.
(Azt érzem, h Zsuzsi nagyon bírja, engem mintha hájjal kenegetnének.)
Két dolog még, amit mindenképp fel akartam jegyezni.
1. Napok óta mondogatja, hogy Apa is jöjjön el a bölcsibe, szeretné neki megmutatni. Megígértük neki, hogy sort kerítünk rá, így ma együtt mentünk érte. Boldog volt nagyon, vitte be magával a csoportszobába, és a kis karjával mutatta körbe a szobát meg a fürdőszobát, mint aki teljesen érti és átérzi, hogy ez az ő közege, amit megmutat valakinek, aki nem ismeri. Megmutatta a szekrényét, a benti cicáját, stb.
2. Amikor eljöttem reggel, találkoztam egy anyukával, akik most kezdték a beszoktatást, és kérdezte tőlem, hogy én a Dóri anyukája vagyok-e (folyton síró kislány:(). Mondtam, hogy nem, én a Lilla anyukája vagyok (imádom ezt mondani!), szóba elegyedtünk, kérdezte, hogy Lilkó mióta jár ide. A válaszon (2 hete) teljesen ledöbbent. Ő ugye kint ül az udvaron egész játékidő alatt még, látja a gyerekeket és azt mondta, ő totál azt hitte, Lilkó hónapok óta bölcsis, annyira jól eljátszik és feltalálja magát. Olyan büszkeséggel hagytam el a bölcsit, hogy elmondani nem lehet.

Bár tudom, hogy nem ez volt a neheze, de ez a két hét is komoly lépcső volt a bölcsis karrierben, és azt érzem, jól sikerült. Bíztam Lilkóban, nem hiába, és ez a nagyon jó kezdet, most az érzem, erőt fog adni a folytatáshoz, a későbbi nehézségekhez, amik mostanában ránk várnak. Mert feszítjük-feszítjük még a húrt: az élet (és vele mi) két hónapon belül állítja Lilkót három akkora kihívás és változás elé, amik önmagukban is próbára tesznek egy még nem is kétéves kislányt, pláne egykupacban. Csak azt remélem, hogy ezek a változások támogatni fogják egymást és pozitív hozadékai lesznek egymásra nézve. Úgy sejtem, mire kikeveredünk belőlük, a babaarcú kis egykénkből egy bölcsis nagytesó lesz, aki egy lilafalú szobában lakik együtt a kistestvérével.

Bölcsis

Tegnap délután a kavicsok között guggol a játszón. Odamegyek, leguggolok mellé, rám néz, hatalmas kék szemek. 

- Most Zsuzsi nénire gondolsz.

***

Az alábbit szó szerint mesélte nekem Zsuzsa néni ma. 

Ebéd, céklafőzelék. Van egy jellegzetes mozdulata, amivel elteszi maga elől a tányérját Lilla, ha nem kér többet. Ez ma 2 kanál után következett be. 

Zsuzsa néni: Lilla, ki fogja megenni a főzelékedet?

Zsuzsi néni: Talán én?

Lilla:            Igen. Zsuzsi néni. Meg a Zsuzsa néni. 

***

Vacsi. Palacsintát sütöttem, szedegettük elő a töltelékeket, Lilkó már a székében ül.

- Tejfölre gondol a Lilkó. 

Bölcsis sztorik

- Lilkó, ma bent aludtál a bölcsiben a gyerekekkel?
- Nem a gyerekekkel. A gyerekek között. A Kornél is aludt. Meg a Rebus.
Utána végigkérdeztem az összes gyereket a csoportból, valami elképesztő cukin csillogott a szeme, amikor szóba kerültek. Mindenkire bólogatott, hogy aludt.

***

- Miket csináltatok a bölcsiben?

- Miket csináltatok a bölcsiben, Lilkó?

- Rajzoltatok.

- Igen? Az udvaron? De jó! 

- Nem az udvaron. A teraszon. A Kornéllal rajzolt a Lilkó. Meg a Gergő is rajzolt. 

- És mit rajzoltatok?

- Puncsfagyit. 

***

- Alvás előtt mesélt nektek Zsuzsi néni?

- Nem. 

- Nem mesélt?

- De. Boribont.

- Melyik Boribont?

- Nem. A hét színes lufit. Azt nagyon szereted. 

Ajándék, kosz

Reggelinél beszélgetünk a szülinapokról, hogy kinek volt (Évi, Gábor, Bubu), kinek lesz mostanában (Mama, Gréti).
- Lilkó, mit vegyünk a Grétinek ajándékba.
- Kakaóscsigát szerintem. Meg Lilkónak is vegyünk.

***

Morzsás az etetőszék tálcája. 

- Ez csoki, egy pici csoki. Nem, ez kosz.

Gubanc, holnap

Copfot csinálunk épp.
- Megfésültük a gubancot.

***

Esti fürdés után pelenkázom. Beszélgetünk mindenféléről, bölcsiről is.

- Zsuzsa néni mikor szokott neked pelenkát cserélni?

- Holnap. Amikor mentek a babás szobába.

Tenger, sír, Grétikifli, torta

Reggelizünk, ül az etetőszékében. Karjával hadonászva lemutat:
- Ott a hatalmas tenger. Úszol benne a Bitibotival. Meg az Emesével.

***

Jövünk haza a parkból, Évi, Gréti, Lilkó, én, mindannyian markolunk valamit a világsztár mostnyílt pékségből. Gréta kiflicsücsköt kap, leejti, Évi elveszi tőle, Gréta tiltakozik, mi beszélgetünk tovább.

- A Gréti kér még kiflit! A Gréti kér még kiflit!

***

- Lilkó, mielőtt elmegyünk a parkba, gyorsan bevásárolunk, mert este tortát kell sütnünk. Segítesz Mamának tortát sütni?

- Igen.

- És tudod, kinek sütjük a tortát?

- Lilkónak.

- Hát majd te is kapsz belőle, de Bubunak sütjük, mert születésnapja van.

- Mint a Gábornak is születésnapja van. 

Gábor a bölcsistársa, akinek tegnap szülinapja volt és megünnepelték. Hogy mit hozott be Gábor mamája a jeles alkalomra? Mint ahogy azt a boltban a pénztárnál sorban állás közben megtudtam: "Ettél a Petivel csokis kekszet." Peti, akivel egy asztalnál ülnek a bölcsiben.

***

- Mama sír. Nem akar tortát sütni. 

(For the record, nem azért sírtam. :)

Vadaspark, bölcsis, popód

Játszótéren mászik fel a hálón a csúszdára. Hátraszól nekem.
- Mama! Fogjam a popódat!

***

Budakeszi Vadaspark (ő Vadaspartnak mondja). Csak néhány apróság.

- Tudod, itt szoktak a sünikék lakni.

Nézzük itthon a képeket. Van egy, amin makkot dob be a kerítésen a vaddisznóknak.

- Bedobáltad a makkot a vaddisznóknak. Meg a kukoricát. Köszönjük a makkot.

Ez nem bemondás, csak lejegyzem, hogy az életünk jelenleg vándorbotok keresése körül forog. Szerencsére a Vadasparkban erre volt lehetőség bőven. 

***

Bölcsitéma. Egész nap erről beszélünk, egyelőre szuper élményei vannak, minden ok.

Valamikor Marci mondta neki, h a Bobó is bölcsis. Reggel beszéltük, h ma is megyünk a bölcsibe. 

- Bitiboti is ott lesz.

- Nem, ő nem lesz ott, Lilkó.

- Bitiboti másik bölcsiben lakik.

Az a baj, vicces, osztálytalálkozó

A Belga büszke lehetne, nagyon sok mondat kezdődik így nálunk mostanában, és nem az én számból hangzanak el.
- Az a baj, hogy kiömlött az összes. (=kiszórta a 2 doboz duplót a földre)
- Az a baj, hogy nem találod a barnának a kupakját.
stb.

***

Kezdi érteni, mi lehet vicces, és már ő is viccelődik a maga módján. Pl. leszedte a filctoll kupakját és beledugta az ujját.

- Beledugtad az ujjadat a kupakjába. Rajzolsz vele. Vicces. 

Mármint hogy nem lehet a kupakkal rajzolni. Most nem írok ide 20 smiley-t, de szerintem ez egy fejlődési szint, amennyire én meg tudom ítélni, hogy direkt úgy csinál, mintha rajzolna, közben tudja, hogy a kupakkal nem lehet, huncutul csinálja, és ezen "humorizál".

***

Öltözködöm, indulni készülök.

- Tornázni megyek.

- Nem tornázni megyek, Lilkó, hanem osztálytalálkozóra.

- Mi az az osztálytalálkozó? (nagyon szigorú arccal)

- Találkozom barátaimmal, akikkel együtt jártam iskolába. Például ott lesz az Emese.

Felcsillan a szeme, végre valami érdemi infó.

- Meg a Bitiboti is! Lilkó is megy!

Dögöny

Jövünk haza vendégségből, hátul ül a kocsiban elpilledve. Én is hulla vagyok, alig szólalunk meg. Megtöri a csendet egy cérnahangocska.
- Meg lehet dögönyözni.
- Kit lehet megdögönyözni, Lilkó?
- Apát megdögönyözöd.

Úgy tudom, hunyó

Kontrollpisit viszünk a kórházba. Téblábol, szaladgál, mindenhova bemegy, dumál, stb. Elmegy egy szoba előtt. Tudálékosan odaszól nekem.
- Úgy tudom, ide nem lehet bemenni.

***

Jön-megy itthon, reggel, pörög, mondókázik. 

- Répa, retek, mogyoró, te vagy, komám, a hunyó. - Elhallgat egy percre. Odarohan hozzám. - Mit csinál a hunyó?

- A hunyó a bújócskában keresi, aki elbújt. Tudod, mint a Malacbújócskában, Tyúk elbújik, Malac a hunyó.

- Elolvassuk! Hol a Malac bújócskázik?

Megkeressük. Felül az ágyra, elolvassa. Diadalittasan felkiált.

- Megtalálták a Tyúkot!

***

Reggeli itthoni szaladgálás, jövés-menés, olvasás, stb. során egyszer csak megáll. Gondolkodik, berohan a szobájába, kihoz egy könyvet, leteszi a kanapéra, kinyitja. Felkiált.

- Erre gondoltál! Megvan az orángután!

***

Reggelizünk. Apa kávét főz. 

- Kérsz kakaót?

- Igen.

- Apa csinál neked akkor.

- Akkor nagyon örülök. 

Mert, egyedik, kukucskáló

Jövünk el Bobóéktól.
- Lilkó, tiszta filctoll az arcod!
- Mert rajzoltál a Bitibotiéknál.

Ha itt a "mert" (már nem először hallom), akkor nincs messze a miért sem? :D

***

Tesómtól kapott egy elég király nagyítót, amit teljesen magától elkezdett kukucskálónak nevezni. Tegnap hazafelé a Margiszigetről Apa nyakában:

- Kéred a kukucskálót. Lekukucskálod az embereket. 

***

Ikeás padlóvédővel (bútorok aljára ragasztható kis korongok) játszik, ragasztgatja őket ide-oda. Hármat felragaszt egy papírra, az első leesik. 

- Hol az egyedik?

***

Új kisasztala és -széke összeszerelésekor kellett egy fogó. Amikor megtudta, h kell:

- Egy, kettő, három, te vagy a fogó!

(Ez egy mondóka utolsó sora. Amúgy is nagyon vicces, hogy bármilyen szó bárhol elhangzik, bármilyen kontextusban, amihez van egy passzoló mondókasor, azonnal mondja.)

Babababa, tunkolás, Ruben, kókuszfagyi

Teregetek, a gyerekszobából puffanás, ordítás. Lilla beszállt a babáinak fenntartott minibabakocsiba, felborult, arcra esett. Zokogás, ölelgetés, gyógypuszik osztogatása és hüppögés után felhozom a témát: kinek is szabad ülnie a babakocsiban.
- Lilkó, abba a pöttyös babakocsiba kit szoktunk ültetni? Ugye például a Bélát.
- Meg a Zsuzsit.
- Igen.
- Meg a pulcsis cicát.
- Igen, meg a macidat. Tudod, a te babakocsid a lila pillangós, a pöttyös babakocsihoz te túl nagy vagy, nem szabad beleülnöd, az nagyon kicsi neked.
- Az a baba-babakocsi.

***

Ebédelünk, rizses tonhalsali. Megfog egy Szilviát, megtörli a száját, majd leteszi az asztalra.

- Nem kell beletunkolni a Szilviát a tonhalba.

***

Megnéztünk egy videót, amin Nonó barátnőjének 3 napos újszülött öccse, Ruben van, Nonó puszilgatja. Utána este csomót kérdezett róla: Mit vacsorázik a Ruben? Mit csinál a Ruben?

Fürdés után aztán beszélgetünk, hogy most alvás jön.

- Ruben is alszik az Eszter hasában.

- Nincs már ott, már kibújt az Eszter hasából.

- Saját ágyában alszik a Ruben. 

Ennek utána fogok kérdezni :)

***

Marci ma mindenkinek hozott vacsi utánra egy finomságot, Lilkónak egy kókuszos kinderpingvit, amit még sose evett. Félbetörve megkapta, megfogta, mint egy szendvicset, iszonyú odafigyeléssel nézte.

- Van benne egy kis kókuszfagyi.

Totál lehidaltunk, nem mondtuk neki, hogy kókuszos... Az illatáról ismerte fel? A kis gourmand...

Magatok, saját, apróság

Hazjőve a bölcsis szülőiről.

- Lilkó, képzeld, jövő héten jönnek hozzánk a bölcsis gondozónénik látogatóba. Megmutatjuk majd nekik a szobádat?

Sarkon fordul, a szobájába rohan és mondja hangosan:

- Ez a saját szobád.

Azóta egyébként elég sokat beszélünk Zsuzsa néniről, és mindig ő hozza fel, nem én, mert addig nem annyira látom értelmét, amíg meg nem ismerkedik velük, és nem köthető egy arc a névhez, de őt láthatóan foglalkoztatja a dolog. Nagyon érdekelne, mire gondol, amikor Zsuzsa néniről beszél.

***

Balaton, Apa nyakában ülve. Elhaladnak egy autó mellett.

- Ez nem a magatok autója.

***

Beszélgetünk, tesótéma.

- Lilkó, képzeld, hogy a kistesód, amikor megszületik, hoz neked majd valamit.

- Kisbaba van a Mama hasában.

- Igen.

Odajön, megsimogatja.

- Vigyázni kell a Mama pocakjára. Csak simogatni szabad.

- Igen, nagyon aranyos vagy. Szóval a kisbaba a pocakomban, ha megszületik, fog hozni neked egy ajándékot.
- Hátizsákot.
- Nem, nem hátizsákot, azt Nagypapáék hoztak neked Londonból. A kistesódtól mást fogsz kapni.

- Egy apróságot. 

Ez rém cuki volt. A kórházban hangsúlyoztam mindig, hogy egy pici apróságot fog kapni a kezelések után (nehogy egy IKEA-babakonyhára számítson pl. - bár tudom, hogy egy ekkora gyereknek mindegy maga a méret, pláne az ár). Úgy látszik, nagyon megmaradt benne. És egyébként nem apróságot fog kapni, hanem egy Figurka Királylányt :)

Balaton, fülbevaló, zongora

- Lilkó, van kedved lemenni a Balatonra?

Rávágja azonnal:

- Nagypapáékkal.

- Nem, most nem Nagypapáékkal, hanem a  Botiékkal.

Fülig szalad a szája.

- Meg az Emesével.

- Igen.

- Meg a Lilkóval.

- Igen.

- EGyütt voltunk a Szent István parkban.

- Igen, és most a Balatonra fogunk menni.

- Pizzát enni.

***

- Mamának van fülbevalója.

- Igen, van.

- Évinek is van fülbevalója.

- Igen, neki is van.

- Grétinek is van fülbevalója.

- Nemnem, Grétinek nincs fülbevalója, ő még kisbaba.

- Lilkónak nincs fülbevalója.

- Nincs, neked sincs.

Éreztem, hogy nagy dolgok következnek.

- Szeretnél fülbevalót.

- Igen? És hova szeretnél fülbevalót?

- Ide.

És mindkét fülcimpáját megmutatja ragyogó arccal.

***

Fürdik. Játszik, öntöget, énekelget, dünnyög. Egyszer csak:

- Kapok egy zongorát.

- Kitől???

- Bubukától.

- És milyet?

- Fehéret.

- Ki mondta ezt neked?

- Nagypapa.

Utána kicsit még pancsikolt, majd summázta: Kapsz egy fehér zongorát a Bubukától.

(Ennek nyilván az a háttere, h tegnap a nagyszüleinél volt, ahol ott van a mi régi pianínónk, és tuti vagyok benne, h odaígérték nek. :)

Sündisznó, szerintem, perec

Mostanában elég sok cukiság volt, de leginkább a hanghordozáson, hangsúlyozáson olvadozunk, valami hihetetlenül komoly(kodó), okos(kodó), felnőttes néha. Azt meg úgyse lehet visszaadni írásban.

Szombat, grillparti. Sokaság, 5 család volt ott, 9 gyerek.
- Lilkó, tudod, hogy hívják a Panka mamáját?
- Úgy hívják, hogy sündisznó.

***

Ebéd utáni alváshoz masírozik be a szobájába. 

- Szerintem nem kell kiszívni az orrodat. Lefekszel aludni az új ágyadba.

***

Medvepark. Előre elmondtuk, mennyi minden érdekeset lehet ott majd látni, csinálni. Odafelé:

- Lesz ott egy nagyon érdekes perec.

***

- Nem tudom, hol a párosítós játék. Mama segít megkeresni. Szeretnél játszani párosítós játékkal.

(Amit ma a nagyszüleihez is kivittünk, játszottak is vele mindenfélét, sorba rakták a képeket, mire Lilkó rámutatott a másodikra:

- Ez a második.

Nagypapa lehidalt :)

***

Gyerekdalokat néz. Tavaszi szél vizet árasztnál.

- Ez az utolsó előtti gyerekdal. Mindjárt jön az A Vargáék ablaka. 

***

Sokszor van, hogy az én befejezett mondataimat egy alárendelő mellékmondattal egészíti ki. Fogalmam sincs, ez honnan jön, de nagyon cuki és egyben durva..

pl.

- Mossunk kezet, aztán ebédeljük meg a padlizsánt.

- Amit Mama főzött.

***

A korábbi iszonyú cuki Mamaka és Apaka eltűnt. Helyüket a Mamácska, Apácska vette át. Amikor ezt elújságoltuk a nagyszülőknek, hogy mennyire szívet melengető nekünk, és ugye nem mi adtuk a szájába, hiszen nem szoktuk egymást így szólítani :), Lilkó megszólalt: - Nagypapácska, Nagymamácska. 

Kollektív elolvadás volt. 

Természetesen legutóbbi találkozásukkor Bobó is megkapta a neki kijáró szirupos elnevezést, bár ő nem hallotta, mert előre szaladt a lifthez. Bitiboticska. 

Fürdőszoba

Szent István park, nem bírom tovább, nem sok választ el a bepisiléstől. Lilkó elkísér a nyilvános wc-be, rászánunk egy százast. Tiszta, rendes, nincs vele gond, de azért mondom neki:
- Lilkó, léci állj meg itt, fogd a faleveledet, Mama pisil, addig te ne nyúlj semmihez.
- Nagyon szép ez a fürdőszoba.
Nem aggódom, hogy az új lakás burkolatát elég igényesnek fogja-e találni, se azon, hogy a jó kis önkormányzati bölcsi elnyeri-e majd a tetszését.

***

Park, ül a hintában.

- Lilkó, lassan menjünk haza.

- Én a bölcsibe megyek. Viszek benti cipőt.

***

Park, pár perccel később. 

- Na, induljunk haza.

- Mama nagyon éhes. Szeretne ebédelni.

***

- Gyere, mossunk kezet, tudod, játszótér után, ebéd előtt kezet kell mosni.

- De alaposan!

Hüpp

Még a Balatonon. Leteszem este aludni, de feláll az ágyban, nyugtalanul helyezkedik.
- Apa hova ment?
- Átszaladt a Dudihoz inni egy kávét. Megvárod? Szeretnél adni neki egy utolsó jóéjtpuszit?
- Igen. Nagyon szeretem Apát. Meg a Bubut, meg a Nórit. Mamát is nagyon szeretem.
Még az arcát is odatette az arcomhoz.

***

Sokat beszélgettünk a hétvégén a nagyszüleiről is, akik nem voltak ott a Balatonon.

- Elutaztak Londonba. Nagymamák. Mit hoznak neked a Londonból?

- Szerinted mit hoznak neked?

- Ajándékot.

Így is lett.

Ton

Nagyon sok ultracukiságos mondat volt megint a Balatonon, de csomót elfelejtettem persze. A legjobbakat a hintában lehetett vele beszélgetni, akár fél órán át is ült benne, és kezdeményezte a társalgást, felhozott csomó témát, új lakásról, tesóról, mindenféléről beszélgettünk itt.

Halljuk a sirály hangját.
- Hallod, milyen madár szól a háttérben? Sirály.
- Hallod.
- Mit eszik a sirály, azt tudod?
- Halat. Mint Lilkó.
- És te milyen halat szeretsz?
- Ton.
- Tonhalat?
- Meg brokkolikrémlevest. Meg kenyeret apáéból. Tunkoltál.

***

Kezében A telhetetlen hernyócska.
- Pete, lepke, vége.

Távkapcsolat

Nemhogy külön bejegyzést, külön blogot érdemelnének Lilla Bobóval kapcsolatos mondatai. Nap mint nap szóba kerül Bitiboti, rajzoljuk éjjel-nappal, felidézzük a közös élményeket, ami nem lenne extraság önmagában, viszont tényleg durva, hogy mi mindenről eszébe tud jutni.

A teljesség igénye nélkül.

Duplózunk. Lilla elforgatja az egyik figura baseball sapkáját.
- Jé, nem is tudtam, hogy el lehet forgatni a kisfiú baseball sapkáját.
- Mint a Bobóét. 

- Rajzoljunk.
- Jó, mit rajzoljunk?
- Bitibotit. / Mama rajzol Botibotit. Lilkó kiszínezi. 

- Nézzük meg a Bitibotit. = Nézegessünk a gépen fényképeket Bobóról és kommentáljuk az összeset egyenként. Kedvencek azok a képek, amiken együtt vannak.

Ma.
- Nézzük meg a Bobót. 
- Inkább olvassunk a kanapén.
- Inkább beszélgessünk.
- Jó. És miről beszélgessünk?
- Bobóról.
És leültünk beszélgetni Bobóról. 
Konklúzió:
- Szeretnél menni állatkertbe Botival. Megnéztétek a krokodilokat meg a teknősbékát. Beültetek a kicsi kocsiba. Emese húzta. 

Kiegészítő megjegyzés: vagy egy hónapja nem is találkoztak Lilla betegsége, majd Bobó ország- és Európajáró körútja miatt.... Kérvényezni fogom, h Bobó legyen a jele a bölcsiben. 

Hogy kell, személyek, bölcsi

A mai overuse-olt szerkezet a "hogy kell", irtó cuki hangsúlyozással.
- Hogy kell belenyúlni az Alvóscicába? (alvótársa egy puha kesztyűbáb)
- Hogy kell megfordítani a kacsát?

***

Az egyes szám három különböző személyének keveredése a homokozás egyetlen aktusában.

- Ez a Lilkó lapátja. Ezzel fogok kagylót csinálni. Ügyes vagy."

***

Napirenden a bölcsitéma, meg-megemlítjük, olvasgatunk, beszélünk róla. Megvettük a Kifli kutyaoviba megy c. könyvet, amit elöl hagytam, hátha Lilla megtalálja és érdeklődik. Így is lett.

- Mi ez a könyv?

- Ez az új könyved. Egy kutyáról szól, Kifliről, aki bölcsibe megy. 

- Benti cipőt vesz. 

- Igen, biztos benti cipőt vesz a bölcsiben ő is.

- Lilkónak is van benti cipője. Lilkó is megy bölcsibe.

Ezzel sarkon fordult és kezében a könyvvel távozott. Pár napja egy másik könyv kapcsán beszéltünk a témáról, ott volt egy kisfiú, aki épp cipőt cserélt és mondtam neki, hogy azért, mert a bölcsiben benti cipőben kell lenni, ahogy Lilkónak is van benti cipője, amit majd felvehet a bölcsiben. Ez, úgy látszik, megragadt. 

Éleslátás

Reggelizünk.
- Nagymama zsömlét eszik.
- És mit eszik a Nagypapa?
- Kiflit.
- És mit eszik a Bubu?
- Ropit.
- És mit eszik a Nóri?
- Bubukát.

(Nóri a tesóm, Bubu barátnője, Lilkó imádja.)

Kisegeres, újágyasok, balatonosok, egyéb

Csütörtök. Első éjjel az új, nagylányos ágyban.

-Apával építettétek. 

Persze segített, csavart húzott, stb. A debütáló éjszaka szuperül sikerült, bár én remegve aludtam, éberen, hogy bármikor kizuhanhat, mikor jelenik meg nálunk hajnal négykor, hogy ő felkelt, stb. Annyi volt csak, hogy kétszer kért inni, vittem neki, de ezek még 11 előtt voltak. 

Aztán reggel 7.04kor (amikor amúgy is kelni szokott) megjelent az ágyunknál hálózsákban, ragyogva, önelégült arccal.

- Kijöttél.

Péntek.

Kimentünk az IKEÁ-ba, mivel elfelejtettünk lepedőt venni, így az első éjszakát egy 160x200-as lepedőn töltötte. Mondtam, h egy játékot választhat. Rettegtem persze, nehogy valami gigantikus ocsmányságot/sínrendszert stb. válasszon, de nem: megakadt a szeme egy apró kisegéren. Szerelem első látásra, ki sem engedte a kezéből és soha többé rá se nézett semmilyen másik játékra. Kértem, h a pénztárnál mutassa meg a néninek, hogy ki tudjuk fizetni. Megmutatta (kezéből  nem adta ki), odatolta a néni arca elé.

- Köszönöm a kisegeret.

Itthon kérdeztük: Hogy hívják a kisegeredet?

- Fehér kisegér. 

Elfelé jövet mondtam, hogy megyünk a Balatonra, csak el kell mennünk a raktárba átvenni a csaptelepet. És jött a kedvenc mondatom, soha még nem hallottam, olyan komoly arccal mondta!

- Elintézzük a dologkat. Utána megyünk a Balatonra Nagypapáékhoz. 

(fuldokolva a kacagástól:) - És mit fogunk csinálni Nagypapáékkal Balatonon?

- Megmutatod a kisegeredet. 

Balaton. A teljesség igénye nélkül.
Reggeli fetrengés közben: - Lilkó és Apa harapdálja a családot.

Minden reggel:
- Lilkó, mit szeretnél ma csinálni?
- Nagymamáékhoz menni.
(ott voltunk velük-náluk végig)

Kérdezgetés folyamatosan. A hangsúly persze leírhatatlan.
- Mit eszik a Nagypapa? Hol van a Nóri? Mit csinál a Nóri? Mit fogunk reggelizni/ebédelni/vacsorázni.

Étteremben.
- Hamarosan itt a pizza. (nem is tudtam, h ismeri ezt a szót, h hamarosan)

Mondtuk neki, hogy délután jönnek hozzánk Zsoltiék, akivel már találkozott sokszor, ő Apa  egy barátja.
- És jön még hozzánk a Lola is. Emlékszel a Lolára, Lilkó?
- Igen. Ő Apa barátnője.
(magyarázkodásnak hat, ha ideírom, hogy Lola a Zsolti kutyája?)

Már itthon. Megáll a fürdőszoba ajtaja előtt, hallja, hogy bent csobog a víz. 

- Valaki zuhanyozik. Szerintem a Mama.

Megfog egy neszeszert.
- Erika (=a hintalova) nem fér bele. Csak a fóka.

Utolsó kórházas

- Utoljára kimegyünk a szökőkúthoz. Megnézzük a teknősbékákat. 

Így is lett, a szökőkút szélére pedig kipakoltuk az összes állatkát, amit az elmúlt nyolc napban ott találtunk. Nagy kedvvel pakolászta őket Lilkó.

- Hol vannak a teknősbékák? Ott napoznak a kövön. Neked is van teknősbékáid. 

***

A következő nem egy mondás, hanem egy kép, egy mozgókép, ami nem készült el rólunk (szerencsére), de én azért láttam, mert kívülről néztem magunkat:

Egy 27 hetes terhes nő egy 160 cm-es matraccal a kezében/hóna alatt bukdácsol a Margit körúton a tűző napon. Mellette zöld motoron szőke, gyönyörűséges és okos másféléves kislánya, meg-megállva, mosolyogva, csicseregve, kommentálva az eseményeket, de semmiképp sem hatékonyan haladva. 

- Szép matracod van. Új ágyadhoz. Kifizettük a néninek a matracot. Megyünk a játszótérre csúszdázni. Ügyesen motorozol. Nem kell babakocsi.  

Majd jön a kegyelemdöfés.

- Mama ölébe szeretnél. 

A terhes nő ha nem lenne hangszálgyulladása sem tudna érdemben válaszolni, mert a forgalmat biztos, hogy nem tudná túlordítani. Leguggol, megbeszélik, h most motorral kell jönni, irány a kocsi, ahova be kell tenni a matracot, majd a játszó. 

(Az már csak tényleg zárójeles megjegyzésem, hogy a játszón mellettünk a hintában Hóvirág ült, a padon Stefánia Karolina játszott a vadgesztenyékkel, és volt még egy-két cifra névválasztás, nadehát a Rózsadomb lábánál voltunk, szól belőlem az előítélet...)

Ebéd hüpphüpp, alvós haha

- Lilkó, megyünk haza ebédelni. Borsóleves lesz, krumplifőzelék és pulykahusi.
- Szereted a nokedlit.
- Akkor jó, mert nokedli is lesz a levesben.
- Szereted a krumplifőzeléket. Mamát is szereted.

***

Nulla perc ebéd utáni alvás után.
- Jól aludtál.

***

Mai kórházas. 

Nem volt senki a kezelőben, ahol a gyógyszert be szokták adni Lilkónak, de őt ez nem zavarta, bemasírozott.

- Nincs itt valaki. Hol a nővér néni?

Pff

- Lilkó, tudod mondani, h "Szeretlek, Mama"?
- Szeretlek, Apa.

***

Kórház. Nagyon nagylányos lett, ha odamegyünk, mindig azt érzem, h szinte felnőtt, de azon a nagyon cuki királylányos-öntudatos módján. Nagyon tudja, miért megyünk, hova megyünk, és a kocsitól egyedül megy a folyosón, majd be a nővérekhez. 

- Megjöttünk a kórházba. Kapsz gyógyszert nővér nénitől. Utána megnézzük a szökőkutat. Teknősbékát. Utána hazamegyünk. 

És ez így is történik. Olyannyira kis öntudatos, hogy valamelyik nap például ült az ölemben az injekció közben, ránézett a nővérkére, és azt mondta:

- Kérsz vízilovas matricát.

Hiába, Kati néni elkapatta, és Lilkó már akkor is kérte a jussát, amikor más nővér volt ügyeletben. 

A szökőkútnál mindig-mindig ugyanott várja a kis meglepetése, amit azonnal megfog ("Hazavisszük.") és masírozik kifelé. 

Nagyon-nagyon büszke vagyok rá, hogy így alkalmazkodik a helyzethez, ennyire okosan kezeli és így meg lehet vele beszélni a dolgokat.

Kórházi

Áll a könyvespolca előtt, böngészi. (Már önmagában ez is megható nekem, de mindegy.)
- Melyiket olvassuk? Hol a Maszat? Maszat alszik. Nem jó. (kihúzza, majd visszateszi) Ez a Annipanni, Boribon, szamócás. (visszateszi azt is) Itt a Bumburi. Városban. Bumburi nyaral. (mindkettőt kihúzza, majd vissza) Elolvassuk az új erdős könyvet.

***

Kórházi látogatásaink. Tanulságosak minden szempontból. Látni, ahogy készül rájuk, fél, nyugtatgatja magát, sokat mantrázza, amiket mondunk neki. Aki kitalálta, hogy a kórház kertjében legyen egy szökőkűt két hatalmas teknőssel, azt áldja meg az ég. 

Az alábbi mondatokat szokta ismételgetni vég nélkül, kb. attól a pillanattól, hogy itthon beszállunk az autóba. Mondja őket egymás után, újra meg újra, bátran, ahogy szedi a lábát a folyosón. Közben látom, ahogy egyre görbül a szája. Még miközben a gyógyszert kapja, sírva is egyre ugyanazokat ismétli. Szívszorító.

- Gyógyszert kapsz. Megnézzük a szökőkutat. Utána hazamegyünk. Mama ölébe/Apa ölébe. Foghatom a kezemet. 

Ma este láttam rajta először, hogy megkönnyebbült, amikor vége lett a kb. háromperces tortúrának, és mosolyogva mondta: "Nagyon ügyes voltál."

Minden kezelés után sietünk a kertbe a szökőkúthoz, ma is megkerestük a teknősöket, és ma a peremen egy cápát talált. "Hazavisszük!"- kiáltotta, és már szorította is.  Imádom, amikor megpillantja a kis meglepetését, odamegy érte, kis kezébe fogja. (Eddigi zsákmány: egy teknős, egy fóka, egy delfin, egy cápa, egy buborékfújó.)

Ma még volt egy élményem, ami tönkretette az egész napomat, gombóc van a torkomban azóta is. Fekszik bent egy kisfiú, minden nap látjuk, olyan 2 és fél-3 éves lehet. Ma reggel hallottam, amikor kérte az anyukáját, hogy menjenek ki megnézni a teknősöket.

- Majd ha megtanulod rendesen kimondani, akkor kimegyünk.

Nem szeretnék erre semmit mondani, de olyan szorongás van rajtam azóta is, hogy nincsenek rá szavak. 

Apropó szorongás. Semmitől sem vagyok jobban kikészülve, mint Lilkó kezeléseitől, annyi minden kavarog bennem ilyenkor. Soha nem éreztem még ilyen fokú hálát, mint Kati néni és Vera néni, a két nővér iránt, ahogy a gyerekemhez szólnak, amikor tolják belé az anyagot. Ülünk egymással szemben a két kis lepukkant széken egy lepukkant szobában, ölemben/Marci ölében Lilla, sír, fél. Nyilván az ezredik gyerek aznap, a héten, az évben. És mégsincs nyoma fásultságnak, türelmetlenségnek, csak kedvességnek, segíteni akarásnak, együttérzésnek. Szóval tartják, beszélnek hozzá, és mindig csurran-cseppen egy matrica, amit mi utána a zsírkrétásdobozunkra ragasztunk fel itthon. Szeretnék tenni értük valamit, hogy jobb körülmények között dolgozzanak, hogy jobban elismerjék a munkájukat, hogy ne ők legyenek az egészségügyi (és társadalmi?) hierarchia legalján, amikor annyit, de annyit tesznek a gyerekekért, legyenek bent fekvősek, gazdagok, szegények, protekciósok, kicsit vagy nagyon betegek. Fogalmuk sincs, mennyire hálás vagyok nekik. 

Jópár alkalom hátra van még a kezelésből, korai még mérleget vonni, felesleges is, de tudom, hogy a szökőkút képét sose fogom elfelejteni, ahogy azt sem, amikor ma este az adagunkért bemenve az a látvány fogadott minket a rosszul megvilágított folyosón, hogy a nővérkék lufiállatokat hajtogatnak a gyerekekkel és pár anyukával. 

Illúziómentesség

A ma reggeli kezelésén én nem voltam ott Lillának, mert éhgyomorra ropogtattam a Snickerst a nőgyógyászomnál, leöblítve azt egy pohár multilével, hogy aztán írásba kapjam: továbbra is folytathatom a mértéktelen szénhidrátzabálást, amit eddig is. Marci viszont beszámolt róla, hogy Lilkó annak rendje és módja szerint ordított, majd a szökőkút peremén megint talált egy kis apróságot, ezúttal egy icipici delfint. Majd így szólt.
- Mama vette a játékokat.

(Vajon azt is tudja már, hogy a Télapó helyett is mi tesszük bele a csizmába a csokikat?)

***

Melegítjük az ebédet (bableves), ölemből nézi mindig, mi folyik a tűzhelyen. Felsorolja, mi van a levesben, és hogy szereti a babot, a répát, a fehérrépát, a husit, a nokedlit.
- Tudod, én mit szeretek a legjobban, Lilkó? Téged.
- A babot szeretem én, mama.

 Ez tényleg így van, sokat ebédelt, egyedül, majd evett barackos sütit is. És azt is imádom benne, hogy valahogy tudatosan élvez minden jó dolgot, mint pl. az evést (lehet, ezt tőlünk látta...?), mert a sütievés közben egyszer csak nagyon széleset mosolygott és azt mondta:
- Jó ez az ebéd. Finom.

Kórháziak

Én várom a híreket a folyosón a padon. Lilkó sétálni vágyik Marcival.
- Sétálunk. Nézünk érdekeset. Mama üldögél.

***

A kezén a branült bekötötték, hogy ne essen baja. A szokásos alvásidő előtt 10 perccel értünk haza, és sejtettük ugyan, hogy az egész délelőtti perec- és balatonszeletevési program miatt a zöldbabfőzelékre nem lesz sem igénye, sem türelme, azért megkérdeztük.

- Kérsz ebédet, Lilkó?

- Cicás ragtapaszt kérsz. 

A kötésre helyeztünk hát 2 cicás ragtapaszt, amit körültekintően választott ki, egy kéket és egy rózsaszínt. Délután sokszor gyönyörködött bennük és beszélgettt róluk.

- Milyen ragtapaszod van? Cicás ragtapaszod. Rózsaszín és kék.

***

Este is visszamentünk kezelésre. A kórház udvarán van egy szökőkút (egy igazi, hatalmas teknős van benne!), ahova sokszor kisétáltak ma Marcival. A kezelés után is kimentünk, a peremén találtunk egy kis meglepetésajándékot: egy pici kis teknőst. Iszonyúan örült neki (bár egyszer bedobta a vízbe, hogy hadd ússzon a teknős is), hazafelé:

- Mid van neked? Teknősbékád. Szia, teknősbéka!

Amikor megérkeztünk, kiszállás előtt.

- Hozzuk haza a teknősbékát!

Vacsinál sem engedte el, pedig soha életében nem játszott még étkezések alatt, nem is engedjük, hogy játék legyen a kezében vagy játsszon evés közben, meg nem is nagyon merült fel soha. Most az etetőszék tálcájára tette a teknőst. 

- Egyél, teknősbéka. Itt van sajt. Sajtot eszik a teknősbéka meg kenyeret. 

Nem! Egyedül!

Igazából akartam egy ilyen posztot, aminek csak címe van, a rizsa fölösleges is, mit kell azon magyarázni, h napjában hányszor hangzik el ez a felkiáltás. Evésre főleg, de sok minden másra is vonatkozik. De aztán rájöttem, h igazságtalan is lenne, mert sokszor mondja, h segítsünk. Az más kérdés, h nem mindig fogadja el a segítséget, amit ő maga kér, mert én már csak a rend kedvéért ajánlom fel az esélytelenek nyugalmával.

De voltak ma is cukiságok, úgyhogy ezt a fenti hatásvadász ötletet mellőzöm is.
Várjuk Apát vacsira, ezt mondom is neki. Odasétál az ajtóhoz, megáll előtte, egyik lábáról a másikra.
- Dolgozik az Apa szerintem.

Hozza a gumicsizmáit, felpakolja a puffra.
- Hozom az egyik gumicsizmádat, hozom a másik gumicsizmádat, és már indulunk is.

Olvassuk A tesó-ügyet, a kislány gumicsizmában van benne.
- Ebben megy a kislány az Ági nénihez.
(Az elmúlt héten kétszer is voltunk Ági néninél, a doktornéninél, mindkétszer zuhogott, úgyhogy gumicsizmában.)

Színek. A piros, a narancssárga, a zöld, a fekete 100%-os találati arányt ér el, ma pedig többször a rózsaszínt is beazonosította, amikor rajzolt. ("Rajzolok rózsaszín Bobót.") Tudja - szerintem inkább csak megtanulta hallás alapján, de ha szóba jön, mindig végigbeszéljük és elmondja -, hogy Mama szeme barna, Apáé zöld, Lilkóé kék.

Az új Ravensburger erdős könyvét nézegetjük, van benne egy hangyaboly.
- Nézd, mennyi hangya!
- Hangyák fekete munkás serege.
Wow.

Biciklizős lemezt teszem be, nem emlékszem, mikor hallgattuk utoljára.
- Mindjárt jön a biciklizós dal.

Vérvétel.
- Mama ölébe. Kimegyünk az ajtóból.
(megszámlálhatatlanul sokszor.................:( )

Névmások

Egyre okosabban használja őket. Engem ez nagy büszkeséggel tölt el, szerintem nagyon absztrakt dolog a névmástéma, és le tudok döbbenni, ha hallom, hogy jól használja őket.

Pl. Orvosnál vagyunk, vizsgálat utáni zokogás, látom, hogy nagyon akar valamit mondani, de nem megy a sírástól. Bíztatom, mondja el, mit szeretne.
- Hazamegyünk. Apa vár minket.
(szívem megszakadt, elolvadtam, valamint lehidaltam a névmáshasználattól)

Pakoljuk el a duplót a dobozába.
- Beletesszük az összeset.

Ma vacsinál számbavett mindenkit, ezt pl. elég gyakran csinálja.
- Apa is eszik, Mama is eszik, Nagymama is eszik, Nagypapa is eszik. Mindenki eszik.

Hallottam már a szájából, hogy őket, de most nem tudom visszaidézni, hogy mit mondott, de jól használta.

Reggeli viccesek

Reggeli rajzoláskor Marci rajzol egy kicsi valamit a papírra.
- Ez a Bobó messziről.
- Én is rajzolok egy Bobó messzirőlt.

***

Bemegyünk a fürdőszobába, amíg Marci fürdik.

- Ez mi? (brutálisan tombol most az ezmikorszak)

- Kontaktlencsetartó. Ebben van Apa kontaktlencséje.

- Ebben van Mama puncivitéze.

Majd, múltkor, viszont

Az állatos dobozából pakoljuk ki az állatokat, találunk benne egy kavicsot.

- Szökőkútba bedobjuk a kavicsot.

- Hát most nem tudjuk, mert kint esik az eső, és lázas is vagy, Lilkó.

- Majd bedobjuk. Nagymamával. 

Egész nap udvarolok neki, hogy igyon, kínálgatom. 

- Kérsz egy korty vizet?

Nagyon sokáig nem válaszol. 

- Múltkor ittál narancslevet szívószállal.

Nekem lenyűgöző, ahogy az idősíkokat kezdi összerakni.

Ivóstéma még. Reggel főztem neki gyümölcsteaát, hátha. Persze egy kortyot se ivott belőle, ahogy soha még nem ivott gyümölcsteából, se semmiből, ami nem víz, tej vagy narancslé. Melegítjük az ebédet, az ölembe veszem, nézzük, és a konyhapulton meglátja a teát.

- Szereted a teát.

- (fellelkesülve, reménykedve, csillogó szemmel:) Kérsz egy kis teát?

- Nem. 

- Miért?

- Nem finom.

***

Reggel 6 óra 45. Láztól csillogó szemmel cipeli ki a szobájából a dobozt, amiben a konyhai játékai vannak. Mi fekszünk az ágyban, próbálunk magunkhoz térni. Elővesz a dobozból egy habverőt.

- Itt a habverő. Hol a másik habverő viszont?

Lilkóoroszlán, három

Ma délután itthon rekedtünk, és fényes nappal, nem játszótér előtt-után, meg fürdés előtt, meg kutyafuttában, hanem rendesen leültünk a földre játszani. Lilkó duplózni akart, építettünk egy - hozzám képest - egész pöpec kis állatkertet. Közben megbeszéltük, h melyik állat mit eszik, én tökre meglepődtem, h Lilkónak eszébe nem jutott a zsiráfnak a húsdarabot adni, inkább a krokodilnak nyomta oda, a zsiráfot meg a falevelekhez tette. Hurrá. Három duplo-oroszlánunk van (hím, nőstény, kölyök), letesszük a hímet, a nőstényt, a dobozban túrva Lilkó megtalálja a kölyköt.
- Itt a Lilkóoroszlán!
Fülig szalad a szám, értem én, hogy érti, de azért feszegetem a témát, és végig is mondja, helyesen, a hímre hogy apaoroszlán, a nőstényre, hogy mamaoroszlán, a kölyökre, hogy Lilkóoroszlán.

Aztán elővettük A három nyulakat, most került elő először ez a leporelló, felolvasom a címet, mutatom a címlapon a három nyulat.
- Apanyuszi, mamanyuszi, Lilkónyuszi.

***

Még annyit a háromról, hogy miután pont ma fejtettem ki egy játszós anyukának, h Lilkó számfogalma az egy, a kettő és a sok, Marci meséli este, hogy amíg pedikűrösnél voltam, játszottak a fakopáncsos autópályával, és Marci egyszerre három autót gurított le - mindig így csinálja... -, mire Lilkó azt mondta:

- Mégegyszer hármat. 

Lehet, hogy kezdi a hármat is érzékelni?

***

Utsó matekos. Elkezdte mondani, h csomó. Nagyon vicces. Vacsikor a gombalevesébe belenézve mondta, hogy van még benne csomó, és utána a banános túrókrémre is. 

Diós néni

Ma esett az eső, ezért a park helyett a törzshelyünkre vitt az utunk, a Briósba, amit Lilla régen úgy mondott, h Diós, de egy ideje b-vel mondja. Gréta kiöntött egy tejeskávét az asztalra, a pincérlány jött feltörölni.
- Letörölte az asztalt a Diós néni.
(Nem bántam, h visszatért a d-s verzióra.)

Jobb

Marci új telefonját nyomogatják, rajzolnak vele, majd valamit játszanak. Lilkó:
- Jobb volt a másik.

Ezen lehidaltunk. Fokozás????

Amúgy is sokat véleményez dolgokat akár az adott pillanatban, akár utólag. Pl. vettünk egy új motort (a régit elvesztettem), a játékboltos bácsi kihozott neki egy zöldet, arra ráült, és a többi felvonultatott motorra rá se volt hajlandó ülni. "Zöldet szeretnél." Oké, megvettük, tekeri a játszótérre, csendben van. Egyszercsak megszólal.
- Jó a zöld motor. Piros motor nem jó.

Biztos, szerintem

Tegnap, ebéd Bobóéknál. Zöldséglevest kanalaz, folyamatosan karalábét kér, a krumplit annak is hiszi, eszi is, minden ok. Már alig van benne.
- Kérsz karalábét.
- Nincs már benne karalábé, Lilkó.
- Biztos kicsöpögött a karalábé.

***

Reggel a telefonommal babrál. Hallom, h kattan egy fotó is, plusz telefonál ("Felhívoda apát" stb.). Fülénél a telefon.

- Lilkó, kivel beszélsz?

- Szerintem Apa volt.

***

Szerintünk kiemelkedő verbális készségekkel rendelkező gyermekünket szeretjük viccesen hangzó magyar szavakkal szórakoztatni, ezzel provokálva kis hangos kacajokat. Szeszélyes, zsubatta, kamumatyi, cinege - többek között ezek vannak soron mostanában. Egyik nap bepróbálkoztunk a tökipompossal (egyik kedvenc magyar szavam amúgy). A várt hatás nem maradt el, röhögcsélés volt.

Aztán megkérdezte:

- Ki az a tökipompos?

Mint

Hasonlítás. Nem hittem a fülemnek, ma kétszer is.
Noa lecsúszik a csúszdán, Lilkó jön. Leül a csúszda tetején.
- Szuperül felmásztál, ügyes vagy.
- Mint Nonó.

Hazafelé jövünk a Margitszigetről (ahol elharsogta időnként, hogy "Margitszigeten vagyunk!"), elsétál előtte egy galamb.
- Ott egy galamb.
- Igen, egy fekete-fehér galamb.
- Mint a kárókatona.

***

Hazafelé a játszóról közeledik felénk két kutya.

- Két kutya. Egyik fekete. Aranyos. 

Számfogalom is, szín is, mi kell még? :)

Balatoni bestof 2

Ebéd után én vártam a számlát, Lilla elment Marcival a hely játszójára. A csúszda tetején leül, elgondolkodik.
- Jó volt az ebéd.

***

Amikor mondtuk neki, hogy jövünk haza:

- Megyünk Budapestre, Bobóval találkozunk. Picit szaladgálunk, eszünk túródit. Emesével is. 

Hazajőve ráesett a zsírkrétáira (szégyen, de elfelejtettünk vinni), azonnal lerajzoltuk, hogy fürdik a Balatonban Apával, Mama a parton integet nekik, stb. Kérdeztem, mit rajzoljak még a papírra: Bitibotit, a Balatonba.

***

Itthon megörülve a játékainak, megtalálta Bélababát is. Nagyobbra emlékezhetett, mert azt mondta:

- Bélababa nagyon pici. 

***

Igen. Először volt a jó lesz, majd a jó. Ezeket egészítette ki az igen, és éltek szépen egymás mellett, mígnem a jó kiszorult, és szinte 100%ban használja az igent Lilkó, még akkor is, ha a jó lenne adekvát, de úgy látszik, ő úgy érzi, hogy mindenhol helyettesítheti egyik a másikat, és az igenben megtalálta a befutót. Nem számítottam rá, hogy ilyen hamar bekerül a repertoárba, de imádom, ahogy mondja, annyira lágyan, puhán, és a végén elmosolyodva.

***

Vagy. Sokszor használja abban az értelemben, hogy "nem, hanem inkább". Ezért egy-két beszélgetésünk hasonlít néhány Friends-epizód poénjára, de nem baj, értjük egymást. 

pl. - Lilkó, motorral jössz?

     - Vagy sétálsz. (=nem, hanem sétálok)