Miért?

A Lilla születésekor elkezdett - és azóta kampányszerűen vezetett... - babanaplónk betelt. Már kinéztem a következőt - gyönyörű -, de most nem látom, mikor tudok elmenni megvenni. Viszont egyre szebben egyre érdekesebb dolgokat mond, amiket fel kell írni. Átmenetileg ide.

2013. november 29., péntek

Dolgozó anya, ikrek, bocsánatmondóka

Reggel megyünk az oviba, csend.
Lilla: Én ha felnőtt leszek, nem doktor akarok lenni, vagy fogorvos, hanem anya.
Én: Tényleg? De cuki vagy! Szeretnél gyerekeket?
L: Igen.
Én: De azt ugye tudod, hogy lehet egyszerre dolgozni meg anyukának is lenni.
hosszú csend
L: Akkor én dolgozó anya leszek.
Én: Jó! És mit szeretnél dolgozni?
L: Pénzeset. Hogy vegyek gumicukrot a gyerekeimnek.
szünet
L: és tudod, milyen gyerekeim lesznek? Hogy együtt fognak kibújni a pocakomból, mint az ikrek, és akkor egy csoportba járnak az oviban.

---

Teregetés közben voltam fültanúja ennek a beszélgetésnek:
N: Irígy vagy! Irígy kutya, bújj a lukba!
L: De Norcsi, én ledobtam a játékodat. Az nem irígység!
N: Akkor buta vagy! Csúnya dolog!
L: És mondjak neked egy bocsánatmondókát?
N: Igen.
L: Ha-ha-ha, havazik
     he-he-he, hetekig
     hu-hu-hu hull a hó
     hi-hi-hi, jaj de jó!
N: Még egyszer!