Babababa, tunkolás, Ruben, kókuszfagyi

Teregetek, a gyerekszobából puffanás, ordítás. Lilla beszállt a babáinak fenntartott minibabakocsiba, felborult, arcra esett. Zokogás, ölelgetés, gyógypuszik osztogatása és hüppögés után felhozom a témát: kinek is szabad ülnie a babakocsiban.
- Lilkó, abba a pöttyös babakocsiba kit szoktunk ültetni? Ugye például a Bélát.
- Meg a Zsuzsit.
- Igen.
- Meg a pulcsis cicát.
- Igen, meg a macidat. Tudod, a te babakocsid a lila pillangós, a pöttyös babakocsihoz te túl nagy vagy, nem szabad beleülnöd, az nagyon kicsi neked.
- Az a baba-babakocsi.

***

Ebédelünk, rizses tonhalsali. Megfog egy Szilviát, megtörli a száját, majd leteszi az asztalra.

- Nem kell beletunkolni a Szilviát a tonhalba.

***

Megnéztünk egy videót, amin Nonó barátnőjének 3 napos újszülött öccse, Ruben van, Nonó puszilgatja. Utána este csomót kérdezett róla: Mit vacsorázik a Ruben? Mit csinál a Ruben?

Fürdés után aztán beszélgetünk, hogy most alvás jön.

- Ruben is alszik az Eszter hasában.

- Nincs már ott, már kibújt az Eszter hasából.

- Saját ágyában alszik a Ruben. 

Ennek utána fogok kérdezni :)

***

Marci ma mindenkinek hozott vacsi utánra egy finomságot, Lilkónak egy kókuszos kinderpingvit, amit még sose evett. Félbetörve megkapta, megfogta, mint egy szendvicset, iszonyú odafigyeléssel nézte.

- Van benne egy kis kókuszfagyi.

Totál lehidaltunk, nem mondtuk neki, hogy kókuszos... Az illatáról ismerte fel? A kis gourmand...

Magatok, saját, apróság

Hazjőve a bölcsis szülőiről.

- Lilkó, képzeld, jövő héten jönnek hozzánk a bölcsis gondozónénik látogatóba. Megmutatjuk majd nekik a szobádat?

Sarkon fordul, a szobájába rohan és mondja hangosan:

- Ez a saját szobád.

Azóta egyébként elég sokat beszélünk Zsuzsa néniről, és mindig ő hozza fel, nem én, mert addig nem annyira látom értelmét, amíg meg nem ismerkedik velük, és nem köthető egy arc a névhez, de őt láthatóan foglalkoztatja a dolog. Nagyon érdekelne, mire gondol, amikor Zsuzsa néniről beszél.

***

Balaton, Apa nyakában ülve. Elhaladnak egy autó mellett.

- Ez nem a magatok autója.

***

Beszélgetünk, tesótéma.

- Lilkó, képzeld, hogy a kistesód, amikor megszületik, hoz neked majd valamit.

- Kisbaba van a Mama hasában.

- Igen.

Odajön, megsimogatja.

- Vigyázni kell a Mama pocakjára. Csak simogatni szabad.

- Igen, nagyon aranyos vagy. Szóval a kisbaba a pocakomban, ha megszületik, fog hozni neked egy ajándékot.
- Hátizsákot.
- Nem, nem hátizsákot, azt Nagypapáék hoztak neked Londonból. A kistesódtól mást fogsz kapni.

- Egy apróságot. 

Ez rém cuki volt. A kórházban hangsúlyoztam mindig, hogy egy pici apróságot fog kapni a kezelések után (nehogy egy IKEA-babakonyhára számítson pl. - bár tudom, hogy egy ekkora gyereknek mindegy maga a méret, pláne az ár). Úgy látszik, nagyon megmaradt benne. És egyébként nem apróságot fog kapni, hanem egy Figurka Királylányt :)

Balaton, fülbevaló, zongora

- Lilkó, van kedved lemenni a Balatonra?

Rávágja azonnal:

- Nagypapáékkal.

- Nem, most nem Nagypapáékkal, hanem a  Botiékkal.

Fülig szalad a szája.

- Meg az Emesével.

- Igen.

- Meg a Lilkóval.

- Igen.

- EGyütt voltunk a Szent István parkban.

- Igen, és most a Balatonra fogunk menni.

- Pizzát enni.

***

- Mamának van fülbevalója.

- Igen, van.

- Évinek is van fülbevalója.

- Igen, neki is van.

- Grétinek is van fülbevalója.

- Nemnem, Grétinek nincs fülbevalója, ő még kisbaba.

- Lilkónak nincs fülbevalója.

- Nincs, neked sincs.

Éreztem, hogy nagy dolgok következnek.

- Szeretnél fülbevalót.

- Igen? És hova szeretnél fülbevalót?

- Ide.

És mindkét fülcimpáját megmutatja ragyogó arccal.

***

Fürdik. Játszik, öntöget, énekelget, dünnyög. Egyszer csak:

- Kapok egy zongorát.

- Kitől???

- Bubukától.

- És milyet?

- Fehéret.

- Ki mondta ezt neked?

- Nagypapa.

Utána kicsit még pancsikolt, majd summázta: Kapsz egy fehér zongorát a Bubukától.

(Ennek nyilván az a háttere, h tegnap a nagyszüleinél volt, ahol ott van a mi régi pianínónk, és tuti vagyok benne, h odaígérték nek. :)

Sündisznó, szerintem, perec

Mostanában elég sok cukiság volt, de leginkább a hanghordozáson, hangsúlyozáson olvadozunk, valami hihetetlenül komoly(kodó), okos(kodó), felnőttes néha. Azt meg úgyse lehet visszaadni írásban.

Szombat, grillparti. Sokaság, 5 család volt ott, 9 gyerek.
- Lilkó, tudod, hogy hívják a Panka mamáját?
- Úgy hívják, hogy sündisznó.

***

Ebéd utáni alváshoz masírozik be a szobájába. 

- Szerintem nem kell kiszívni az orrodat. Lefekszel aludni az új ágyadba.

***

Medvepark. Előre elmondtuk, mennyi minden érdekeset lehet ott majd látni, csinálni. Odafelé:

- Lesz ott egy nagyon érdekes perec.

***

- Nem tudom, hol a párosítós játék. Mama segít megkeresni. Szeretnél játszani párosítós játékkal.

(Amit ma a nagyszüleihez is kivittünk, játszottak is vele mindenfélét, sorba rakták a képeket, mire Lilkó rámutatott a másodikra:

- Ez a második.

Nagypapa lehidalt :)

***

Gyerekdalokat néz. Tavaszi szél vizet árasztnál.

- Ez az utolsó előtti gyerekdal. Mindjárt jön az A Vargáék ablaka. 

***

Sokszor van, hogy az én befejezett mondataimat egy alárendelő mellékmondattal egészíti ki. Fogalmam sincs, ez honnan jön, de nagyon cuki és egyben durva..

pl.

- Mossunk kezet, aztán ebédeljük meg a padlizsánt.

- Amit Mama főzött.

***

A korábbi iszonyú cuki Mamaka és Apaka eltűnt. Helyüket a Mamácska, Apácska vette át. Amikor ezt elújságoltuk a nagyszülőknek, hogy mennyire szívet melengető nekünk, és ugye nem mi adtuk a szájába, hiszen nem szoktuk egymást így szólítani :), Lilkó megszólalt: - Nagypapácska, Nagymamácska. 

Kollektív elolvadás volt. 

Természetesen legutóbbi találkozásukkor Bobó is megkapta a neki kijáró szirupos elnevezést, bár ő nem hallotta, mert előre szaladt a lifthez. Bitiboticska. 

Fürdőszoba

Szent István park, nem bírom tovább, nem sok választ el a bepisiléstől. Lilkó elkísér a nyilvános wc-be, rászánunk egy százast. Tiszta, rendes, nincs vele gond, de azért mondom neki:
- Lilkó, léci állj meg itt, fogd a faleveledet, Mama pisil, addig te ne nyúlj semmihez.
- Nagyon szép ez a fürdőszoba.
Nem aggódom, hogy az új lakás burkolatát elég igényesnek fogja-e találni, se azon, hogy a jó kis önkormányzati bölcsi elnyeri-e majd a tetszését.

***

Park, ül a hintában.

- Lilkó, lassan menjünk haza.

- Én a bölcsibe megyek. Viszek benti cipőt.

***

Park, pár perccel később. 

- Na, induljunk haza.

- Mama nagyon éhes. Szeretne ebédelni.

***

- Gyere, mossunk kezet, tudod, játszótér után, ebéd előtt kezet kell mosni.

- De alaposan!

Hüpp

Még a Balatonon. Leteszem este aludni, de feláll az ágyban, nyugtalanul helyezkedik.
- Apa hova ment?
- Átszaladt a Dudihoz inni egy kávét. Megvárod? Szeretnél adni neki egy utolsó jóéjtpuszit?
- Igen. Nagyon szeretem Apát. Meg a Bubut, meg a Nórit. Mamát is nagyon szeretem.
Még az arcát is odatette az arcomhoz.

***

Sokat beszélgettünk a hétvégén a nagyszüleiről is, akik nem voltak ott a Balatonon.

- Elutaztak Londonba. Nagymamák. Mit hoznak neked a Londonból?

- Szerinted mit hoznak neked?

- Ajándékot.

Így is lett.

Ton

Nagyon sok ultracukiságos mondat volt megint a Balatonon, de csomót elfelejtettem persze. A legjobbakat a hintában lehetett vele beszélgetni, akár fél órán át is ült benne, és kezdeményezte a társalgást, felhozott csomó témát, új lakásról, tesóról, mindenféléről beszélgettünk itt.

Halljuk a sirály hangját.
- Hallod, milyen madár szól a háttérben? Sirály.
- Hallod.
- Mit eszik a sirály, azt tudod?
- Halat. Mint Lilkó.
- És te milyen halat szeretsz?
- Ton.
- Tonhalat?
- Meg brokkolikrémlevest. Meg kenyeret apáéból. Tunkoltál.

***

Kezében A telhetetlen hernyócska.
- Pete, lepke, vége.

Távkapcsolat

Nemhogy külön bejegyzést, külön blogot érdemelnének Lilla Bobóval kapcsolatos mondatai. Nap mint nap szóba kerül Bitiboti, rajzoljuk éjjel-nappal, felidézzük a közös élményeket, ami nem lenne extraság önmagában, viszont tényleg durva, hogy mi mindenről eszébe tud jutni.

A teljesség igénye nélkül.

Duplózunk. Lilla elforgatja az egyik figura baseball sapkáját.
- Jé, nem is tudtam, hogy el lehet forgatni a kisfiú baseball sapkáját.
- Mint a Bobóét. 

- Rajzoljunk.
- Jó, mit rajzoljunk?
- Bitibotit. / Mama rajzol Botibotit. Lilkó kiszínezi. 

- Nézzük meg a Bitibotit. = Nézegessünk a gépen fényképeket Bobóról és kommentáljuk az összeset egyenként. Kedvencek azok a képek, amiken együtt vannak.

Ma.
- Nézzük meg a Bobót. 
- Inkább olvassunk a kanapén.
- Inkább beszélgessünk.
- Jó. És miről beszélgessünk?
- Bobóról.
És leültünk beszélgetni Bobóról. 
Konklúzió:
- Szeretnél menni állatkertbe Botival. Megnéztétek a krokodilokat meg a teknősbékát. Beültetek a kicsi kocsiba. Emese húzta. 

Kiegészítő megjegyzés: vagy egy hónapja nem is találkoztak Lilla betegsége, majd Bobó ország- és Európajáró körútja miatt.... Kérvényezni fogom, h Bobó legyen a jele a bölcsiben. 

Hogy kell, személyek, bölcsi

A mai overuse-olt szerkezet a "hogy kell", irtó cuki hangsúlyozással.
- Hogy kell belenyúlni az Alvóscicába? (alvótársa egy puha kesztyűbáb)
- Hogy kell megfordítani a kacsát?

***

Az egyes szám három különböző személyének keveredése a homokozás egyetlen aktusában.

- Ez a Lilkó lapátja. Ezzel fogok kagylót csinálni. Ügyes vagy."

***

Napirenden a bölcsitéma, meg-megemlítjük, olvasgatunk, beszélünk róla. Megvettük a Kifli kutyaoviba megy c. könyvet, amit elöl hagytam, hátha Lilla megtalálja és érdeklődik. Így is lett.

- Mi ez a könyv?

- Ez az új könyved. Egy kutyáról szól, Kifliről, aki bölcsibe megy. 

- Benti cipőt vesz. 

- Igen, biztos benti cipőt vesz a bölcsiben ő is.

- Lilkónak is van benti cipője. Lilkó is megy bölcsibe.

Ezzel sarkon fordult és kezében a könyvvel távozott. Pár napja egy másik könyv kapcsán beszéltünk a témáról, ott volt egy kisfiú, aki épp cipőt cserélt és mondtam neki, hogy azért, mert a bölcsiben benti cipőben kell lenni, ahogy Lilkónak is van benti cipője, amit majd felvehet a bölcsiben. Ez, úgy látszik, megragadt. 

Éleslátás

Reggelizünk.
- Nagymama zsömlét eszik.
- És mit eszik a Nagypapa?
- Kiflit.
- És mit eszik a Bubu?
- Ropit.
- És mit eszik a Nóri?
- Bubukát.

(Nóri a tesóm, Bubu barátnője, Lilkó imádja.)

Kisegeres, újágyasok, balatonosok, egyéb

Csütörtök. Első éjjel az új, nagylányos ágyban.

-Apával építettétek. 

Persze segített, csavart húzott, stb. A debütáló éjszaka szuperül sikerült, bár én remegve aludtam, éberen, hogy bármikor kizuhanhat, mikor jelenik meg nálunk hajnal négykor, hogy ő felkelt, stb. Annyi volt csak, hogy kétszer kért inni, vittem neki, de ezek még 11 előtt voltak. 

Aztán reggel 7.04kor (amikor amúgy is kelni szokott) megjelent az ágyunknál hálózsákban, ragyogva, önelégült arccal.

- Kijöttél.

Péntek.

Kimentünk az IKEÁ-ba, mivel elfelejtettünk lepedőt venni, így az első éjszakát egy 160x200-as lepedőn töltötte. Mondtam, h egy játékot választhat. Rettegtem persze, nehogy valami gigantikus ocsmányságot/sínrendszert stb. válasszon, de nem: megakadt a szeme egy apró kisegéren. Szerelem első látásra, ki sem engedte a kezéből és soha többé rá se nézett semmilyen másik játékra. Kértem, h a pénztárnál mutassa meg a néninek, hogy ki tudjuk fizetni. Megmutatta (kezéből  nem adta ki), odatolta a néni arca elé.

- Köszönöm a kisegeret.

Itthon kérdeztük: Hogy hívják a kisegeredet?

- Fehér kisegér. 

Elfelé jövet mondtam, hogy megyünk a Balatonra, csak el kell mennünk a raktárba átvenni a csaptelepet. És jött a kedvenc mondatom, soha még nem hallottam, olyan komoly arccal mondta!

- Elintézzük a dologkat. Utána megyünk a Balatonra Nagypapáékhoz. 

(fuldokolva a kacagástól:) - És mit fogunk csinálni Nagypapáékkal Balatonon?

- Megmutatod a kisegeredet. 

Balaton. A teljesség igénye nélkül.
Reggeli fetrengés közben: - Lilkó és Apa harapdálja a családot.

Minden reggel:
- Lilkó, mit szeretnél ma csinálni?
- Nagymamáékhoz menni.
(ott voltunk velük-náluk végig)

Kérdezgetés folyamatosan. A hangsúly persze leírhatatlan.
- Mit eszik a Nagypapa? Hol van a Nóri? Mit csinál a Nóri? Mit fogunk reggelizni/ebédelni/vacsorázni.

Étteremben.
- Hamarosan itt a pizza. (nem is tudtam, h ismeri ezt a szót, h hamarosan)

Mondtuk neki, hogy délután jönnek hozzánk Zsoltiék, akivel már találkozott sokszor, ő Apa  egy barátja.
- És jön még hozzánk a Lola is. Emlékszel a Lolára, Lilkó?
- Igen. Ő Apa barátnője.
(magyarázkodásnak hat, ha ideírom, hogy Lola a Zsolti kutyája?)

Már itthon. Megáll a fürdőszoba ajtaja előtt, hallja, hogy bent csobog a víz. 

- Valaki zuhanyozik. Szerintem a Mama.

Megfog egy neszeszert.
- Erika (=a hintalova) nem fér bele. Csak a fóka.

Utolsó kórházas

- Utoljára kimegyünk a szökőkúthoz. Megnézzük a teknősbékákat. 

Így is lett, a szökőkút szélére pedig kipakoltuk az összes állatkát, amit az elmúlt nyolc napban ott találtunk. Nagy kedvvel pakolászta őket Lilkó.

- Hol vannak a teknősbékák? Ott napoznak a kövön. Neked is van teknősbékáid. 

***

A következő nem egy mondás, hanem egy kép, egy mozgókép, ami nem készült el rólunk (szerencsére), de én azért láttam, mert kívülről néztem magunkat:

Egy 27 hetes terhes nő egy 160 cm-es matraccal a kezében/hóna alatt bukdácsol a Margit körúton a tűző napon. Mellette zöld motoron szőke, gyönyörűséges és okos másféléves kislánya, meg-megállva, mosolyogva, csicseregve, kommentálva az eseményeket, de semmiképp sem hatékonyan haladva. 

- Szép matracod van. Új ágyadhoz. Kifizettük a néninek a matracot. Megyünk a játszótérre csúszdázni. Ügyesen motorozol. Nem kell babakocsi.  

Majd jön a kegyelemdöfés.

- Mama ölébe szeretnél. 

A terhes nő ha nem lenne hangszálgyulladása sem tudna érdemben válaszolni, mert a forgalmat biztos, hogy nem tudná túlordítani. Leguggol, megbeszélik, h most motorral kell jönni, irány a kocsi, ahova be kell tenni a matracot, majd a játszó. 

(Az már csak tényleg zárójeles megjegyzésem, hogy a játszón mellettünk a hintában Hóvirág ült, a padon Stefánia Karolina játszott a vadgesztenyékkel, és volt még egy-két cifra névválasztás, nadehát a Rózsadomb lábánál voltunk, szól belőlem az előítélet...)

Ebéd hüpphüpp, alvós haha

- Lilkó, megyünk haza ebédelni. Borsóleves lesz, krumplifőzelék és pulykahusi.
- Szereted a nokedlit.
- Akkor jó, mert nokedli is lesz a levesben.
- Szereted a krumplifőzeléket. Mamát is szereted.

***

Nulla perc ebéd utáni alvás után.
- Jól aludtál.

***

Mai kórházas. 

Nem volt senki a kezelőben, ahol a gyógyszert be szokták adni Lilkónak, de őt ez nem zavarta, bemasírozott.

- Nincs itt valaki. Hol a nővér néni?