Rávágja azonnal:
- Nagypapáékkal.
- Nem, most nem Nagypapáékkal, hanem a Botiékkal.
Fülig szalad a szája.
- Meg az Emesével.
- Igen.
- Meg a Lilkóval.
- Igen.
- EGyütt voltunk a Szent István parkban.
- Igen, és most a Balatonra fogunk menni.
- Pizzát enni.
***
- Mamának van fülbevalója.
- Igen, van.
- Évinek is van fülbevalója.
- Igen, neki is van.
- Grétinek is van fülbevalója.
- Nemnem, Grétinek nincs fülbevalója, ő még kisbaba.
- Lilkónak nincs fülbevalója.
- Nincs, neked sincs.
Éreztem, hogy nagy dolgok következnek.
- Szeretnél fülbevalót.
- Igen? És hova szeretnél fülbevalót?
- Ide.
És mindkét fülcimpáját megmutatja ragyogó arccal.
***
Fürdik. Játszik, öntöget, énekelget, dünnyög. Egyszer csak:
- Kapok egy zongorát.
- Kitől???
- Bubukától.
- És milyet?
- Fehéret.
- Ki mondta ezt neked?
- Nagypapa.
Utána kicsit még pancsikolt, majd summázta: Kapsz egy fehér zongorát a Bubukától.
(Ennek nyilván az a háttere, h tegnap a nagyszüleinél volt, ahol ott van a mi régi pianínónk, és tuti vagyok benne, h odaígérték nek. :)
Milyen jól jönne most még egy pianínót cipelészni, ugye?
VálaszTörlésÉpp ideférne a negyven négyzetméteres albérletbe. De arra gondoltam, akkor már ne pianínó, hanem zongora. És ne szép fekete, hanem tényleg az ocsmány giccses fehér legyen.
VálaszTörlésJa, ja, mint a Ricsárdkléjdermané,olyat!
VálaszTörlésPont olyanra gondoltam, Kriszta!!!! Csak nem tudtam, h rajtam kívül más is tudja, hogy az milyen :D:D:D:D
VálaszTörlés