Így is lett, a szökőkút szélére pedig kipakoltuk az összes állatkát, amit az elmúlt nyolc napban ott találtunk. Nagy kedvvel pakolászta őket Lilkó.
- Hol vannak a teknősbékák? Ott napoznak a kövön. Neked is van teknősbékáid.
***
A következő nem egy mondás, hanem egy kép, egy mozgókép, ami nem készült el rólunk (szerencsére), de én azért láttam, mert kívülről néztem magunkat:
Egy 27 hetes terhes nő egy 160 cm-es matraccal a kezében/hóna alatt bukdácsol a Margit körúton a tűző napon. Mellette zöld motoron szőke, gyönyörűséges és okos másféléves kislánya, meg-megállva, mosolyogva, csicseregve, kommentálva az eseményeket, de semmiképp sem hatékonyan haladva.
- Szép matracod van. Új ágyadhoz. Kifizettük a néninek a matracot. Megyünk a játszótérre csúszdázni. Ügyesen motorozol. Nem kell babakocsi.
Majd jön a kegyelemdöfés.
- Mama ölébe szeretnél.
A terhes nő ha nem lenne hangszálgyulladása sem tudna érdemben válaszolni, mert a forgalmat biztos, hogy nem tudná túlordítani. Leguggol, megbeszélik, h most motorral kell jönni, irány a kocsi, ahova be kell tenni a matracot, majd a játszó.
(Az már csak tényleg zárójeles megjegyzésem, hogy a játszón mellettünk a hintában Hóvirág ült, a padon Stefánia Karolina játszott a vadgesztenyékkel, és volt még egy-két cifra névválasztás, nadehát a Rózsadomb lábánál voltunk, szól belőlem az előítélet...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése