Varjú bácsi

Én a Varjú bácsitól kaptam a Nórit.

***

Elmegyek, meglátogatom a Varjú koma bácsit, majd jövök!

Felnőtt

Kezdem azzal, hogy kedd reggel 9 és péntek 11 között olyannyira felnőtt a lányom, a nagyobbik, hogy elképesztő. Nem csak arról van szó, hogy szubjektíve, az icipicihez képest hatalmasnak tűnik (az is igaz persze, az én hatalmas okos nagy lányom), hanem tényleg valahogy érett ez alatt a pár nap alatt. Kötőszavak, összefüggő mondatok valami kicsit magasabb szinten, mint eddig. Nem vicceseket mond, hanem olyan okosság-jellegűeket, amikre felkaptam a fejem a nap folyamán többször. Vagy lehet, hogy túl sokat voltam kitéve a csecsemőosztály szellemi szintjének.

Téma a tesó persze, sokat simogatja, ölbe is vette már, minden egyes dolgot kommentál, ami történik vele, és mindenben segít, törli a fenekét, mossa a hasát a kiskádban, hatalmas nagy segítségünk.

Ilyen választékosan nyilatkozott meg róla:
Apa: - Lilkó, észrevetted, hogy a Mamának eltűnt a pocakja?
Lilla: - Mert megszületett a Nóri.
Én: - Igen, okos vagy, kibújt a pocakomból.
Lilla: - Megszületett és rögtön a Lilkó ölében találta magát.

Mesés

Olvasom az esti mesét.
- Ne sírj, egérke - vígasztalta a kisvakond. - Ami elromlott, azt meg is lehet javítani.
- Csinálni.

Én tudom, hogy a gyerekek kívülről tudják a meséket, és fontos nekik, hogy ugyanúgy, de szórul szóra ugyanúgy olvassuk fel nekik. De akkor is elképedtem, hogy ez már nemegész két évesen így van, másrészt meg az az igazság, hogy pénteken vettük ki ezt a könyvet a könyvtárból és fizikailag nem voltunk még képesek annyiszor elolvasni, hogy pl. én kívülről megtanuljam. Nem így egyesek. Mindenesetre annyira cuki volt, ahogy ült az ágyon, hallgatta a mesét, és olyan kis egykedvűen javított ki, mintha már huszadszorra rontanám el.

***

A másik mesés az nem egy konkrétum, hanem hogy döbbenetes volt megtapasztalnom, hogy nem csak egy csomó mesét tud kívülről, ami nem is csoda, hiszen milliószor olvassuk fel ugyanazt, hanem hogy a saját szavaival is el tudja mondani. Múltkor a Kippkopp gyerekeit mesélte el, lapozták Marcival a könyvet és képről képre haladva elmondta Lilla, hogy mi történik. Persze voltak rávezető kérdések (Mi történt itt Tipptoppal? stb.), de full vágja a sztorit is, nem csak egy értelmetlen hangsorozat neki a mese, amit tud, mint egy memoritert. Fogalmam sincs, ez a váltás mikor történt.  

Sóhajtósok

Öltöztetem a bölcsiben.
- Mit csináltatok ma? Voltatok az udvaron?
- Voltunk. És sírtam.
- Mért sírtál?
- Ki lökött le?
- Honnan?
- Ki lökött le a nyuszis motorról?
- Lelökött valaki a motorról?
- A Lele. És sírtál.
- Jajj, sírtál? És szóltál valakinek?
- Igen. Szóltam a Mamának.

***

Itt volt nálunk a nagypapája, akinek megmutatta a szobáját. Felmászott az ágyára, végigmutogatta az összes plüssállatát, amivel együtt alszik.

- Ez a fóka, ez a pulcsis cica, ez a süni. (stb. sorolta)

Nagypapa: - És ki a kedvenced? Kit szeretsz a legjobban?

- Apát és a Mamát.

Kezdődik.....

Előszoba, öltözködés.
- Felveszem az ajpántomat és megyek a bölcsibe.
Megnézi magát a tükörben, elomlik az arcán a gyönyör mosolya, nagyon tetszik magának.
- Az ajpántra nem lehet sapkát venni.

Amik erről eszembe jutnak:
1. Lesznek itt még harcok haj- és divattémában, amit az is alátámaszt, hogy pl. tegnap is őrült cirkusz volt a csatválasztásból.
2. A h-val kezdődő szavak elején nem csak, hogy nem mondja a h-t, hanem magánhangzóval kezdődőnek tekinti őket és "az"-t mont eléjük.
3. Lehet, h Lilkó szerint hajpántra nem lehet sapkát venni, de sapkára hajpántot gond nélkül. Tegnap, amikor érte mentem a bölcsibe, meglátta a táskámban az ott maradt hajpántját és azon nyomban felvette a sapkájára. Elmentünk így a parkba, és majd' 1 órát motorozott így az utcán. Szemem se rebbent.

Nyelvbotlás

Esti tanakodás.
- Mit olvasson Mama? - kérdezi magától.
- Mit olvassak?
- A kistesó és az őszt.

***

Megyünk hazafelé, repeszt mellettem a motorral.

- Mit szeretnél csinálni, ha hazaértünk?

- Ételezni. (műanyag ételekkel és konyhai cuccokkal játszani órák hosszat, főzni nekünk, megteríteni, feltálalni, stb.)

- Jó, ételezzünk, nekem is van kedvem. 

- Meg megztelenkedni is szeretnék.

- Meztelenkedni? Hol? 

- A dögönyözőben. 

Még sose hallottam ezt a szót. 

- Az hol van? 

- A nagyágyban. 

***

Főz. Előtte a Muzzy in Gondoland füzetke, nyitva a szereplőknél.

- Tessék, Corvax. Köszönöm. Hű, de finom ez a krumplipüré. Adok a Queennek is. Tessék. Köszönöm. Jajj, de finom ez a kávé. Kér a Bob is. Tessék, Bob. Köszönöm. 

és ez így hossszú-hosszú perceken át.. 

Rongy, nekem

- Mama, hol vagy?
- Itt állok a gardrób előtt, Lilkó, öltözöm. Csak nincs egy rongyom, amit fölvegyek. Mit vegyek fel?
- Rongyot.
Kimegy a szobából.
- Mama rongyot vesz fel megint.

***

Ez nem konkrét, hanem csak egy megfigyelés, nyilván az E/1-gyel kapcsolatos, amit imádok. Mindent magára vonatkoztat, nyelvileg is. Tehát az étel nem meleg, hanem "Ez meleg nekem.", a duplós doboz "nagyon nehéz nekem", stb. Nagyon hangsúlyozza a névmásokat, meg az E/1-es ragozást. Sokszor egy eldöntendő kérdésnél azt várnám, hogy rávágja, hogy igen. De úgy válaszol, mint egy nyelvkönyvi dialógus.
- Kéred ezt a banánt?
- Kérem. (vagy néha ami még jobb: "kérem én".:))