Pff

- Lilkó, tudod mondani, h "Szeretlek, Mama"?
- Szeretlek, Apa.

***

Kórház. Nagyon nagylányos lett, ha odamegyünk, mindig azt érzem, h szinte felnőtt, de azon a nagyon cuki királylányos-öntudatos módján. Nagyon tudja, miért megyünk, hova megyünk, és a kocsitól egyedül megy a folyosón, majd be a nővérekhez. 

- Megjöttünk a kórházba. Kapsz gyógyszert nővér nénitől. Utána megnézzük a szökőkutat. Teknősbékát. Utána hazamegyünk. 

És ez így is történik. Olyannyira kis öntudatos, hogy valamelyik nap például ült az ölemben az injekció közben, ránézett a nővérkére, és azt mondta:

- Kérsz vízilovas matricát.

Hiába, Kati néni elkapatta, és Lilkó már akkor is kérte a jussát, amikor más nővér volt ügyeletben. 

A szökőkútnál mindig-mindig ugyanott várja a kis meglepetése, amit azonnal megfog ("Hazavisszük.") és masírozik kifelé. 

Nagyon-nagyon büszke vagyok rá, hogy így alkalmazkodik a helyzethez, ennyire okosan kezeli és így meg lehet vele beszélni a dolgokat.

Kórházi

Áll a könyvespolca előtt, böngészi. (Már önmagában ez is megható nekem, de mindegy.)
- Melyiket olvassuk? Hol a Maszat? Maszat alszik. Nem jó. (kihúzza, majd visszateszi) Ez a Annipanni, Boribon, szamócás. (visszateszi azt is) Itt a Bumburi. Városban. Bumburi nyaral. (mindkettőt kihúzza, majd vissza) Elolvassuk az új erdős könyvet.

***

Kórházi látogatásaink. Tanulságosak minden szempontból. Látni, ahogy készül rájuk, fél, nyugtatgatja magát, sokat mantrázza, amiket mondunk neki. Aki kitalálta, hogy a kórház kertjében legyen egy szökőkűt két hatalmas teknőssel, azt áldja meg az ég. 

Az alábbi mondatokat szokta ismételgetni vég nélkül, kb. attól a pillanattól, hogy itthon beszállunk az autóba. Mondja őket egymás után, újra meg újra, bátran, ahogy szedi a lábát a folyosón. Közben látom, ahogy egyre görbül a szája. Még miközben a gyógyszert kapja, sírva is egyre ugyanazokat ismétli. Szívszorító.

- Gyógyszert kapsz. Megnézzük a szökőkutat. Utána hazamegyünk. Mama ölébe/Apa ölébe. Foghatom a kezemet. 

Ma este láttam rajta először, hogy megkönnyebbült, amikor vége lett a kb. háromperces tortúrának, és mosolyogva mondta: "Nagyon ügyes voltál."

Minden kezelés után sietünk a kertbe a szökőkúthoz, ma is megkerestük a teknősöket, és ma a peremen egy cápát talált. "Hazavisszük!"- kiáltotta, és már szorította is.  Imádom, amikor megpillantja a kis meglepetését, odamegy érte, kis kezébe fogja. (Eddigi zsákmány: egy teknős, egy fóka, egy delfin, egy cápa, egy buborékfújó.)

Ma még volt egy élményem, ami tönkretette az egész napomat, gombóc van a torkomban azóta is. Fekszik bent egy kisfiú, minden nap látjuk, olyan 2 és fél-3 éves lehet. Ma reggel hallottam, amikor kérte az anyukáját, hogy menjenek ki megnézni a teknősöket.

- Majd ha megtanulod rendesen kimondani, akkor kimegyünk.

Nem szeretnék erre semmit mondani, de olyan szorongás van rajtam azóta is, hogy nincsenek rá szavak. 

Apropó szorongás. Semmitől sem vagyok jobban kikészülve, mint Lilkó kezeléseitől, annyi minden kavarog bennem ilyenkor. Soha nem éreztem még ilyen fokú hálát, mint Kati néni és Vera néni, a két nővér iránt, ahogy a gyerekemhez szólnak, amikor tolják belé az anyagot. Ülünk egymással szemben a két kis lepukkant széken egy lepukkant szobában, ölemben/Marci ölében Lilla, sír, fél. Nyilván az ezredik gyerek aznap, a héten, az évben. És mégsincs nyoma fásultságnak, türelmetlenségnek, csak kedvességnek, segíteni akarásnak, együttérzésnek. Szóval tartják, beszélnek hozzá, és mindig csurran-cseppen egy matrica, amit mi utána a zsírkrétásdobozunkra ragasztunk fel itthon. Szeretnék tenni értük valamit, hogy jobb körülmények között dolgozzanak, hogy jobban elismerjék a munkájukat, hogy ne ők legyenek az egészségügyi (és társadalmi?) hierarchia legalján, amikor annyit, de annyit tesznek a gyerekekért, legyenek bent fekvősek, gazdagok, szegények, protekciósok, kicsit vagy nagyon betegek. Fogalmuk sincs, mennyire hálás vagyok nekik. 

Jópár alkalom hátra van még a kezelésből, korai még mérleget vonni, felesleges is, de tudom, hogy a szökőkút képét sose fogom elfelejteni, ahogy azt sem, amikor ma este az adagunkért bemenve az a látvány fogadott minket a rosszul megvilágított folyosón, hogy a nővérkék lufiállatokat hajtogatnak a gyerekekkel és pár anyukával. 

Illúziómentesség

A ma reggeli kezelésén én nem voltam ott Lillának, mert éhgyomorra ropogtattam a Snickerst a nőgyógyászomnál, leöblítve azt egy pohár multilével, hogy aztán írásba kapjam: továbbra is folytathatom a mértéktelen szénhidrátzabálást, amit eddig is. Marci viszont beszámolt róla, hogy Lilkó annak rendje és módja szerint ordított, majd a szökőkút peremén megint talált egy kis apróságot, ezúttal egy icipici delfint. Majd így szólt.
- Mama vette a játékokat.

(Vajon azt is tudja már, hogy a Télapó helyett is mi tesszük bele a csizmába a csokikat?)

***

Melegítjük az ebédet (bableves), ölemből nézi mindig, mi folyik a tűzhelyen. Felsorolja, mi van a levesben, és hogy szereti a babot, a répát, a fehérrépát, a husit, a nokedlit.
- Tudod, én mit szeretek a legjobban, Lilkó? Téged.
- A babot szeretem én, mama.

 Ez tényleg így van, sokat ebédelt, egyedül, majd evett barackos sütit is. És azt is imádom benne, hogy valahogy tudatosan élvez minden jó dolgot, mint pl. az evést (lehet, ezt tőlünk látta...?), mert a sütievés közben egyszer csak nagyon széleset mosolygott és azt mondta:
- Jó ez az ebéd. Finom.

Kórháziak

Én várom a híreket a folyosón a padon. Lilkó sétálni vágyik Marcival.
- Sétálunk. Nézünk érdekeset. Mama üldögél.

***

A kezén a branült bekötötték, hogy ne essen baja. A szokásos alvásidő előtt 10 perccel értünk haza, és sejtettük ugyan, hogy az egész délelőtti perec- és balatonszeletevési program miatt a zöldbabfőzelékre nem lesz sem igénye, sem türelme, azért megkérdeztük.

- Kérsz ebédet, Lilkó?

- Cicás ragtapaszt kérsz. 

A kötésre helyeztünk hát 2 cicás ragtapaszt, amit körültekintően választott ki, egy kéket és egy rózsaszínt. Délután sokszor gyönyörködött bennük és beszélgettt róluk.

- Milyen ragtapaszod van? Cicás ragtapaszod. Rózsaszín és kék.

***

Este is visszamentünk kezelésre. A kórház udvarán van egy szökőkút (egy igazi, hatalmas teknős van benne!), ahova sokszor kisétáltak ma Marcival. A kezelés után is kimentünk, a peremén találtunk egy kis meglepetésajándékot: egy pici kis teknőst. Iszonyúan örült neki (bár egyszer bedobta a vízbe, hogy hadd ússzon a teknős is), hazafelé:

- Mid van neked? Teknősbékád. Szia, teknősbéka!

Amikor megérkeztünk, kiszállás előtt.

- Hozzuk haza a teknősbékát!

Vacsinál sem engedte el, pedig soha életében nem játszott még étkezések alatt, nem is engedjük, hogy játék legyen a kezében vagy játsszon evés közben, meg nem is nagyon merült fel soha. Most az etetőszék tálcájára tette a teknőst. 

- Egyél, teknősbéka. Itt van sajt. Sajtot eszik a teknősbéka meg kenyeret. 

Nem! Egyedül!

Igazából akartam egy ilyen posztot, aminek csak címe van, a rizsa fölösleges is, mit kell azon magyarázni, h napjában hányszor hangzik el ez a felkiáltás. Evésre főleg, de sok minden másra is vonatkozik. De aztán rájöttem, h igazságtalan is lenne, mert sokszor mondja, h segítsünk. Az más kérdés, h nem mindig fogadja el a segítséget, amit ő maga kér, mert én már csak a rend kedvéért ajánlom fel az esélytelenek nyugalmával.

De voltak ma is cukiságok, úgyhogy ezt a fenti hatásvadász ötletet mellőzöm is.
Várjuk Apát vacsira, ezt mondom is neki. Odasétál az ajtóhoz, megáll előtte, egyik lábáról a másikra.
- Dolgozik az Apa szerintem.

Hozza a gumicsizmáit, felpakolja a puffra.
- Hozom az egyik gumicsizmádat, hozom a másik gumicsizmádat, és már indulunk is.

Olvassuk A tesó-ügyet, a kislány gumicsizmában van benne.
- Ebben megy a kislány az Ági nénihez.
(Az elmúlt héten kétszer is voltunk Ági néninél, a doktornéninél, mindkétszer zuhogott, úgyhogy gumicsizmában.)

Színek. A piros, a narancssárga, a zöld, a fekete 100%-os találati arányt ér el, ma pedig többször a rózsaszínt is beazonosította, amikor rajzolt. ("Rajzolok rózsaszín Bobót.") Tudja - szerintem inkább csak megtanulta hallás alapján, de ha szóba jön, mindig végigbeszéljük és elmondja -, hogy Mama szeme barna, Apáé zöld, Lilkóé kék.

Az új Ravensburger erdős könyvét nézegetjük, van benne egy hangyaboly.
- Nézd, mennyi hangya!
- Hangyák fekete munkás serege.
Wow.

Biciklizős lemezt teszem be, nem emlékszem, mikor hallgattuk utoljára.
- Mindjárt jön a biciklizós dal.

Vérvétel.
- Mama ölébe. Kimegyünk az ajtóból.
(megszámlálhatatlanul sokszor.................:( )

Névmások

Egyre okosabban használja őket. Engem ez nagy büszkeséggel tölt el, szerintem nagyon absztrakt dolog a névmástéma, és le tudok döbbenni, ha hallom, hogy jól használja őket.

Pl. Orvosnál vagyunk, vizsgálat utáni zokogás, látom, hogy nagyon akar valamit mondani, de nem megy a sírástól. Bíztatom, mondja el, mit szeretne.
- Hazamegyünk. Apa vár minket.
(szívem megszakadt, elolvadtam, valamint lehidaltam a névmáshasználattól)

Pakoljuk el a duplót a dobozába.
- Beletesszük az összeset.

Ma vacsinál számbavett mindenkit, ezt pl. elég gyakran csinálja.
- Apa is eszik, Mama is eszik, Nagymama is eszik, Nagypapa is eszik. Mindenki eszik.

Hallottam már a szájából, hogy őket, de most nem tudom visszaidézni, hogy mit mondott, de jól használta.

Reggeli viccesek

Reggeli rajzoláskor Marci rajzol egy kicsi valamit a papírra.
- Ez a Bobó messziről.
- Én is rajzolok egy Bobó messzirőlt.

***

Bemegyünk a fürdőszobába, amíg Marci fürdik.

- Ez mi? (brutálisan tombol most az ezmikorszak)

- Kontaktlencsetartó. Ebben van Apa kontaktlencséje.

- Ebben van Mama puncivitéze.

Majd, múltkor, viszont

Az állatos dobozából pakoljuk ki az állatokat, találunk benne egy kavicsot.

- Szökőkútba bedobjuk a kavicsot.

- Hát most nem tudjuk, mert kint esik az eső, és lázas is vagy, Lilkó.

- Majd bedobjuk. Nagymamával. 

Egész nap udvarolok neki, hogy igyon, kínálgatom. 

- Kérsz egy korty vizet?

Nagyon sokáig nem válaszol. 

- Múltkor ittál narancslevet szívószállal.

Nekem lenyűgöző, ahogy az idősíkokat kezdi összerakni.

Ivóstéma még. Reggel főztem neki gyümölcsteaát, hátha. Persze egy kortyot se ivott belőle, ahogy soha még nem ivott gyümölcsteából, se semmiből, ami nem víz, tej vagy narancslé. Melegítjük az ebédet, az ölembe veszem, nézzük, és a konyhapulton meglátja a teát.

- Szereted a teát.

- (fellelkesülve, reménykedve, csillogó szemmel:) Kérsz egy kis teát?

- Nem. 

- Miért?

- Nem finom.

***

Reggel 6 óra 45. Láztól csillogó szemmel cipeli ki a szobájából a dobozt, amiben a konyhai játékai vannak. Mi fekszünk az ágyban, próbálunk magunkhoz térni. Elővesz a dobozból egy habverőt.

- Itt a habverő. Hol a másik habverő viszont?

Lilkóoroszlán, három

Ma délután itthon rekedtünk, és fényes nappal, nem játszótér előtt-után, meg fürdés előtt, meg kutyafuttában, hanem rendesen leültünk a földre játszani. Lilkó duplózni akart, építettünk egy - hozzám képest - egész pöpec kis állatkertet. Közben megbeszéltük, h melyik állat mit eszik, én tökre meglepődtem, h Lilkónak eszébe nem jutott a zsiráfnak a húsdarabot adni, inkább a krokodilnak nyomta oda, a zsiráfot meg a falevelekhez tette. Hurrá. Három duplo-oroszlánunk van (hím, nőstény, kölyök), letesszük a hímet, a nőstényt, a dobozban túrva Lilkó megtalálja a kölyköt.
- Itt a Lilkóoroszlán!
Fülig szalad a szám, értem én, hogy érti, de azért feszegetem a témát, és végig is mondja, helyesen, a hímre hogy apaoroszlán, a nőstényre, hogy mamaoroszlán, a kölyökre, hogy Lilkóoroszlán.

Aztán elővettük A három nyulakat, most került elő először ez a leporelló, felolvasom a címet, mutatom a címlapon a három nyulat.
- Apanyuszi, mamanyuszi, Lilkónyuszi.

***

Még annyit a háromról, hogy miután pont ma fejtettem ki egy játszós anyukának, h Lilkó számfogalma az egy, a kettő és a sok, Marci meséli este, hogy amíg pedikűrösnél voltam, játszottak a fakopáncsos autópályával, és Marci egyszerre három autót gurított le - mindig így csinálja... -, mire Lilkó azt mondta:

- Mégegyszer hármat. 

Lehet, hogy kezdi a hármat is érzékelni?

***

Utsó matekos. Elkezdte mondani, h csomó. Nagyon vicces. Vacsikor a gombalevesébe belenézve mondta, hogy van még benne csomó, és utána a banános túrókrémre is. 

Diós néni

Ma esett az eső, ezért a park helyett a törzshelyünkre vitt az utunk, a Briósba, amit Lilla régen úgy mondott, h Diós, de egy ideje b-vel mondja. Gréta kiöntött egy tejeskávét az asztalra, a pincérlány jött feltörölni.
- Letörölte az asztalt a Diós néni.
(Nem bántam, h visszatért a d-s verzióra.)

Jobb

Marci új telefonját nyomogatják, rajzolnak vele, majd valamit játszanak. Lilkó:
- Jobb volt a másik.

Ezen lehidaltunk. Fokozás????

Amúgy is sokat véleményez dolgokat akár az adott pillanatban, akár utólag. Pl. vettünk egy új motort (a régit elvesztettem), a játékboltos bácsi kihozott neki egy zöldet, arra ráült, és a többi felvonultatott motorra rá se volt hajlandó ülni. "Zöldet szeretnél." Oké, megvettük, tekeri a játszótérre, csendben van. Egyszercsak megszólal.
- Jó a zöld motor. Piros motor nem jó.

Biztos, szerintem

Tegnap, ebéd Bobóéknál. Zöldséglevest kanalaz, folyamatosan karalábét kér, a krumplit annak is hiszi, eszi is, minden ok. Már alig van benne.
- Kérsz karalábét.
- Nincs már benne karalábé, Lilkó.
- Biztos kicsöpögött a karalábé.

***

Reggel a telefonommal babrál. Hallom, h kattan egy fotó is, plusz telefonál ("Felhívoda apát" stb.). Fülénél a telefon.

- Lilkó, kivel beszélsz?

- Szerintem Apa volt.

***

Szerintünk kiemelkedő verbális készségekkel rendelkező gyermekünket szeretjük viccesen hangzó magyar szavakkal szórakoztatni, ezzel provokálva kis hangos kacajokat. Szeszélyes, zsubatta, kamumatyi, cinege - többek között ezek vannak soron mostanában. Egyik nap bepróbálkoztunk a tökipompossal (egyik kedvenc magyar szavam amúgy). A várt hatás nem maradt el, röhögcsélés volt.

Aztán megkérdezte:

- Ki az a tökipompos?

Mint

Hasonlítás. Nem hittem a fülemnek, ma kétszer is.
Noa lecsúszik a csúszdán, Lilkó jön. Leül a csúszda tetején.
- Szuperül felmásztál, ügyes vagy.
- Mint Nonó.

Hazafelé jövünk a Margitszigetről (ahol elharsogta időnként, hogy "Margitszigeten vagyunk!"), elsétál előtte egy galamb.
- Ott egy galamb.
- Igen, egy fekete-fehér galamb.
- Mint a kárókatona.

***

Hazafelé a játszóról közeledik felénk két kutya.

- Két kutya. Egyik fekete. Aranyos. 

Számfogalom is, szín is, mi kell még? :)

Balatoni bestof 2

Ebéd után én vártam a számlát, Lilla elment Marcival a hely játszójára. A csúszda tetején leül, elgondolkodik.
- Jó volt az ebéd.

***

Amikor mondtuk neki, hogy jövünk haza:

- Megyünk Budapestre, Bobóval találkozunk. Picit szaladgálunk, eszünk túródit. Emesével is. 

Hazajőve ráesett a zsírkrétáira (szégyen, de elfelejtettünk vinni), azonnal lerajzoltuk, hogy fürdik a Balatonban Apával, Mama a parton integet nekik, stb. Kérdeztem, mit rajzoljak még a papírra: Bitibotit, a Balatonba.

***

Itthon megörülve a játékainak, megtalálta Bélababát is. Nagyobbra emlékezhetett, mert azt mondta:

- Bélababa nagyon pici. 

***

Igen. Először volt a jó lesz, majd a jó. Ezeket egészítette ki az igen, és éltek szépen egymás mellett, mígnem a jó kiszorult, és szinte 100%ban használja az igent Lilkó, még akkor is, ha a jó lenne adekvát, de úgy látszik, ő úgy érzi, hogy mindenhol helyettesítheti egyik a másikat, és az igenben megtalálta a befutót. Nem számítottam rá, hogy ilyen hamar bekerül a repertoárba, de imádom, ahogy mondja, annyira lágyan, puhán, és a végén elmosolyodva.

***

Vagy. Sokszor használja abban az értelemben, hogy "nem, hanem inkább". Ezért egy-két beszélgetésünk hasonlít néhány Friends-epizód poénjára, de nem baj, értjük egymást. 

pl. - Lilkó, motorral jössz?

     - Vagy sétálsz. (=nem, hanem sétálok)

Balatoni bestof

Az elmúlt napokban elég bő a termés. Minden rendszer nélkül:

Ülünk a lángosozóban, Marci elment a palacsintánkért.
- Lilkó dől hátra és jöhet a palacsinta.

***

Lemegyünk a kertbe, én olvasnám a Bestet, Story-t, Lilkónak a homokozást/szaladgálást/motorozást szánom programként. Odajön hozzám. 

- Mama ölébe szeretnél.

- Nem akarsz homokozni/motorozni stb?

- Nem.

- Akkor mit szeretnél csinálni?

- Beszélgetünk. 

***

Reggel felébred, az ágyából halljuk az alábbi mondatokat, miközben ébredezünk. 

- Én is itt vagyok. 

- Nincs itt a buborékfújó.

- Hallod a kutyát. (tényleg ugatott egy kutya valahol)

***

A Balatonban: 

- Jó ez a Balaton!

***

Marci megtanította neki, hogy amikor kijönnek a vízből, azonnal bújjon hozzám és ölelgessen csurom vizesen. Így is tesz, rohan felém.

- Balatonban voltál Apával.

- Igen? És mit csináltatok a Balatonban?

- Ugráltunk. Pancsoltunk. Labdáztunk. 

***

Új papucsa van. Lépten-nyomon:

- Nagyon csinos az új papucsod! / Jajj, de csinos az új papucsod! Sétálsz az új papucsodban. 

Gyakran van copfja most: 

- Nagyon csinos a copfod!

***

Itt a Mama, itt a Apa, itt a család .

Képzők

Egy szívmelengető képző, a kicsinyítő. Magától kezdte el használni, nyilván sose mondtuk, hogy pl. macika, meg nyuszika, ellenben azt, hogy Lilkóka, biztos. Így lettem én kedves pillanataiban Mamaka, és lett Marci Apaka. Olyan kedvesen tudja mondani! Ma pl. pizzériában vacsiztunk. Imád hármasban lenni, ennek hangot is adott: "Pizzát eszünk, Mamaka is itt van, Apaka is itt van, Lilkó is itt van."

Amúgy is szeret számba venni mindenkit, aki szóba jöhet egy-egy témánál vagy eseménynél. Mindig felsoroljuk, hogy kivel mit csináltunk/fogunk csinálni, és akiket szeret, sorolja, hogy ők is jöjjenek. Ami nagyon vicces, hogy mindig engem és magát is hozzáteszi. Pl. ma mondtam, hogy megyünk a partra, jönnek az Ildiék, meg a Bubuék, stb., rögtön ragyogó szemmel hozzátette, hogy "meg Apa is, meg a Mama is, meg a Lilkó is". Ki ne maradjunk a jóból.

***

Másik képző az -ék. Lilkóék, Bobóék, Éviék, stb. Ma meg mondta, hogy "ott van az ágyadban a cicáék."

Közben, Balaton, kérdésválasz

A mai nap a "közben" szó jegyében telt. Szerintem még nem hallottam a szájából, de ma rengetegszer. Reggeli. Beszélgetünk, semmi extra, mond/csinál valami cukiságot, már nem emlékszem.
- Lilkó, annyira cuki vagy, imádlak nagyon.
Nyújtja felém a túrószsemléjét, flegmán.
- Tegyünk rá lekvárt közben.

Később:
- Olvassuk a színes lufikat.
- Jó, várj, idehozom.
- Közben felmászik a Lilkó. (és felmászik a kanapéra)

Én ettől kifeküdtem, hogy tudja, hogy ezt két párhuzamos cselekvésre használjuk... És nagyon vicces az is, hogy - mint az idegennyelv-tanulók, pont úgy! - ha megtanul valami új szót, szerkezetet, ilyesmit, overuse-olja, durván. Ma ennek a "közben" volt az iskolapéldája.

***

Egész nap azt mondogatta, hogy megyünk a Balatonra. (Beültünk a kocsiba, és amikor pl. tankolni álltunk meg: Megjöttünk a Balatonra, ezt sokszor-sokszor..) Nade amikor megérkeztünk! Akárhova mentünk (ebédelni, sétálni, fel a lakásba), folyamatosan reklamálta: Menjünk a Balatonra! 

***

Sokszor kérdez valamit abban a reményben, hogy mi újra megkérdezzük, hogy ő válaszolhasson rá. (Mit találtál, mit hoztál, mit csináltunk a játszótéren, stb.)

- Mit láttunk az állatkertben?

- Mit láttunk az állatkertben?

- Pelikánt, és még krokodilt, aztán tigriset. stb, sorolja.

- És mit adtunk a pelikánnak enni?

- Halat. Kárókatonának is. 

Ezekben az élményfelidézésekben azt imádom, ahogy felragyog az arca, amikor eszébe jut, amiről beszélünk.

Dámuel, mondóka, lev

Jákobnak volt hat fia, mind a hat csizmadia. Simi, Samu, Sámuel, Dini, Dani, Dámuel.

***

Ha már mondóka. Nem tudom, hányat tud. Rengeteget. Három-négy hónapja volt az, hogy bárhol abbahagytam egy dalt-mondókát, tudta, mi a következő szó. Tudtam, éreztem, hogy mindet tudja, amit szoktunk mondogatni, énekelni, csak még nem tudja őket mondani, és alig vártam, hogy magától mondja őket. Most már darálja, egyiket a másik után. Ma pl. megyünk a játszóra, ül a babakocsiban. 

- Itt vagyok, íme, mért kiabálsz? 

 Jó kedvemben úgyse találsz.

 Meg kell halnod, nincsen pardon,

 Hétfejű sárkány, hegyes a kardom. - Egymás után vagy húszszor elmondta, majd így szólt: - Ezt a mondókát mondtad el.

Külön vicces, hogy hazafelé meg azt mondogatta, hogy "Fújtam a lángot épp eleget, béküljünk ki, hogyha lehet." :)

A liftben: Harkály kopogat száraz kérgen,

                Féreg menekül mindenhonnan.

                Csusszan a harkály hosszú nyelve.

                Jajjgat a féreg, nehogy elnyelje.

(ez 2 versszak mixelve, de akkor is elég jó szerintem.)

Sokszor mond a helyzethez illő mondókákat. Pl. ma Noával felültek egy mászókára, lelógott a lábuk. "Lóg a lába, lóga, nincsen semmi dolga, hogyha dolga volna, a lába se lógna."

Délután Grétával egy hintában hintáztak.: "Grétababával együtt hintázol. Ketten hintáztok. Hóc-hóc katona, ketten ülünk egy lóra." 

***

Ebéd. Leves és második után. 

- Mit kapsz a Mamától?

- Mit kapsz a mamától, Lilkó?

- Desszertet.

- Nem, most nincs desszert. De tudod, mit kapsz a Mamától? Egy puszit. 

- Nem jó. 

***

Vacsi. Minestrone leves. 

- Kérsz egy kanállal. Tegyünk rá egy picike zellert. 

Pár falattal később. 

- Csak levet kérsz. (Adok egy kanállal.) Picit forró a lev. (Pár falat múlva.) Lecsöpögött a lev. 

Most először

Most először volt olyan, hogy Lilkó nem részt vett valamivel együtt szerepjátékban (pl. ő az anyuka, és Zsuzsi a babája, ez a leggyakoribb), hanem két játékát játszatta, és kívülről kommentálta, dialógott mondott hozzá.
A kb. 40 cm-es Hemley's maci (imádom, puha, right from London) és a kb. ötcentis duplolány meséje:
- Lecsücsül ide a macika. Kislány is lecsücsül. Együtt ebédelnek, találtál husit. Jajj, de finom. Tessék, macika. Paprika is itt van.

Utána természetesen mindkettő kakilt, de ez Lillának rutin. ("Állj meg, kislány! Kakiltál, kicseréljük a pelenkádat.")

Cukkiníni, papírsárkány

Ebédelünk. Minden falatnál dícsérem, hogy milyen ügyes, szépen, nagylányosan eszik. Dagad a büszkeségtől. Hogy boldogságom teljes legyen, megszólal:
- Szereted a cukkinínit.
- Én is szeretem, ugye milyen nagyon finom?
- Nem.

***

Kint vagyunk a parkban. Tolja a babakocsiját.

- Hova megy a Lilkó? Tolja a babakocsit. 

Megáll, szinte látom, ahogy átsuhan az ötlet az arcán.

- Szeretnék rajzolni.

Elmegyünk a krétákért, rajzolunk. 

- Lilkó rajzol papírsárkányt. Mama is rajzol papírsárkányt, jajdeszép. Mit rajzolsz, Lilkó? Fát.

A rajzolást végigkommentálja amúgy is, jár a keze és a szája is. 

Amit leggyakrabban kér, hogy rajzoljak: puncsfagyi, roletti, fa, cica, színes lufik, Boti.

Ma reggeli

Ül az ágyunkon reggeli után, én netezgetek-kávézom, Marci zuhanyozik, Lilla játszik a fakopáncsos autópályájával.
- Segítség! Segítség! Mama, segíts! (esdeklő hangon, kiabálva)
- Mi a baj?
- Eltűnt a piros.
(mármint a piros autó)

***

Megjelenik mellettem Bélababával. Hozzábújik a lábamhoz.

- Megtaláltad a Bélababát.

- Megtaláltad a Bélababát, Lilkó? 

- Igen (elomló hangon). Kakilt.

- Cseréld ki a pelenkáját. 

Odaviszi a kanapéhoz.

- Kell egy seggtörlő.

Meg is jelenik egy csomaggal, kivesz kettőt (egyet visszateszek), szakszerűen törli Bélát, lábát felemelve, végigveszi a szokásos szövegét.

- Kicseréljük a pelenkáját Bélababának, megtöröljük a punciját, fenekejét, stb.
Majd odajön hozzám, letöri a combomat.
- Mamát is megtörölted.
- Miért? Piszkos vagyok?
- Nagyon.

Jó kis könyv

Ma a bookline-ban akadt dolgunk, és Lilla is megkapta élete első igazi ismeretterjesztő könyvét, a Scolar minitől: Ilyenek vagyunk. Azért ezt választottam, mert rengeteget beszélünk arról mostanában, hogy kinek mije van, milyen testrésze, hol, embereknek, állatoknak egyaránt, és ha bármilyen testrész szóbajön, rögtön felhozza Lilkó, hogy kinek van még olyanja. (Meg azért is, mert a legkisebbeknek való többi ilyen ismeretterjesztő könyv teljesen érdektelen szerintem, vagy nem volt a boltban.)

Egy cukiságot és egy nagyon jót mondott a könyvvel kapcsolatban, amit egyébként a Károlyi kert egyik napsütötte padján olvasgattunk vagy 20 percig.
Hazafelé a buszon ült a babakocsiban.
- Kéred a könyvedet.
- Melyiket? (Mert egy Boribon is volt nálam, biztos, ami biztos.)
- Új könyvedet.
Odaadom neki. Felderül a kis arca, elmosolyodik.
- Jó kis könyv.

Aztán itthon, délutáni alvás után is lapozgatjuk, nyitogatjuk az ablakokat. Az egyiket helyen kinyitotta az ablakocskát, már csak az alatta lévő kartont kapirgálta.
- Nem lehet kinyitni.
Ez is milyen jó kis szerkezet már!!

Pocsolya, lakkozva, inkább, pöttyös

Ma csónakázni voltunk a Városligetben. Este a fürdetésnél átbeszéljük a napot. 

- Lilkó, mit csináltunk ma?

- Perecet ettünk. 

- Igen, és hol ettünk perecet? 

- Pocsolyában. Vízben. 

Nem jutott eszébe az új szó, "csónakázni", de elég adekvátan kivágta magát. És utána még hozzátette.

- Perecet adtunk kacsáknak.

(Itt volt egy flashbackem: amikor a tanítványaim nem tanulják meg az új szavakat, és elő akarom hívni az előző órán tanultakat, hasonló stratégiával küzdenek meg a helyzettel. Nagyon érdekes látni ezt Lillánál is, csomószor előfordul, hogy nem jut eszébe egy bonyolult vagy egy újonnan tanult, még be nem épült szó, és megpróbálja kivágni magát.)

***

Játszik a kezemmel, simogatja, pakolássza az ujjaimat, stb. 

- Itt a mama körmei. Le van lakkozva. 

Aztán meglátja a gyűrűimet.

- Itt a gyűrűi. Apától kaptam.

***

Olyan szavakat használ adekvátan, hogy elképesztő. Ilyen pl az "inkább".

Hempergünk, puszilgatom.

- Lilkó, adhatok egy puszit a hasadra?

- Inkább a köldöködre.

***

Ma lefekvés előtt az ül az ölemben. 

- Lilkó, mit meséljek? Mit szeretnél?

- Aludni szeretnél. 

***

Pár napja sütöttünk csokis kekszet. Az hagyján, hogy kérdésre simán felsorolja, hogy mi van benne (liszt, tojás, csoki). De a saját szavaival is felidézte. 

- Mit sütöttünk ma?

- Nagyon finom süteményt. 

***

Ma a Ligetben természetesen perecet is vettünk, én mentem el érte. Mire visszajövök, látom, hogy Lilla kezében egy sárga lufi van. ("Bácsitól kaptuk.") Héliumos a lufi, a karjára volt kötve. ("Száll a lufi.") Nem is ez a lényeg, hanem már itthon, miután felébredt az du-i alvásból, örömmel fedezte fel újra a lufiját, és a végén levő hurkot. És itt jön a brutálság.

- Én felhúzom a karkötőt. Én. Leveszem a karkötőt. 

Egyre gyakrabban hallom az E/1-t a szájából. Pl. amikor ma jöttünk haza és nyitottuk a kaput, Lilkó motorral jött, és azt mondta: "Én is jövök."

Amikor pedig kedden indultunk haza a játszóról, és Bobóék is készülődtek, Emes mondott valami olyasmit, h indulnak, mire Lilkó: "Mi is megyünk." A T/1 névmást pl. aznap hallottam tőle először.

***

Pénteken vettünk neki gumicsizmát. Felmerült egy virágos darab, meg egy pöttyös. 

- Virágos gumicsizma nem jó. Pöttyöset szeretnéd. 

Szerencsére a virágos gumicsizmából csak egy számmal nagyobb volt, a pöttyöst pedig jó méretűnek - és én is szebbnek, ha ez számít még valamit - ítéltem.

Odavolt érte egész nap, az utcán le-lehajolt megnézni a pöttyöket. 

- Nagyon csinos a pöttyös gumicsizmád.