Kórháziak

Én várom a híreket a folyosón a padon. Lilkó sétálni vágyik Marcival.
- Sétálunk. Nézünk érdekeset. Mama üldögél.

***

A kezén a branült bekötötték, hogy ne essen baja. A szokásos alvásidő előtt 10 perccel értünk haza, és sejtettük ugyan, hogy az egész délelőtti perec- és balatonszeletevési program miatt a zöldbabfőzelékre nem lesz sem igénye, sem türelme, azért megkérdeztük.

- Kérsz ebédet, Lilkó?

- Cicás ragtapaszt kérsz. 

A kötésre helyeztünk hát 2 cicás ragtapaszt, amit körültekintően választott ki, egy kéket és egy rózsaszínt. Délután sokszor gyönyörködött bennük és beszélgettt róluk.

- Milyen ragtapaszod van? Cicás ragtapaszod. Rózsaszín és kék.

***

Este is visszamentünk kezelésre. A kórház udvarán van egy szökőkút (egy igazi, hatalmas teknős van benne!), ahova sokszor kisétáltak ma Marcival. A kezelés után is kimentünk, a peremén találtunk egy kis meglepetésajándékot: egy pici kis teknőst. Iszonyúan örült neki (bár egyszer bedobta a vízbe, hogy hadd ússzon a teknős is), hazafelé:

- Mid van neked? Teknősbékád. Szia, teknősbéka!

Amikor megérkeztünk, kiszállás előtt.

- Hozzuk haza a teknősbékát!

Vacsinál sem engedte el, pedig soha életében nem játszott még étkezések alatt, nem is engedjük, hogy játék legyen a kezében vagy játsszon evés közben, meg nem is nagyon merült fel soha. Most az etetőszék tálcájára tette a teknőst. 

- Egyél, teknősbéka. Itt van sajt. Sajtot eszik a teknősbéka meg kenyeret.