- Szeretlek, Apa.
***
Kórház. Nagyon nagylányos lett, ha odamegyünk, mindig azt érzem, h szinte felnőtt, de azon a nagyon cuki királylányos-öntudatos módján. Nagyon tudja, miért megyünk, hova megyünk, és a kocsitól egyedül megy a folyosón, majd be a nővérekhez.
- Megjöttünk a kórházba. Kapsz gyógyszert nővér nénitől. Utána megnézzük a szökőkutat. Teknősbékát. Utána hazamegyünk.
És ez így is történik. Olyannyira kis öntudatos, hogy valamelyik nap például ült az ölemben az injekció közben, ránézett a nővérkére, és azt mondta:
- Kérsz vízilovas matricát.
Hiába, Kati néni elkapatta, és Lilkó már akkor is kérte a jussát, amikor más nővér volt ügyeletben.
A szökőkútnál mindig-mindig ugyanott várja a kis meglepetése, amit azonnal megfog ("Hazavisszük.") és masírozik kifelé.
Nagyon-nagyon büszke vagyok rá, hogy így alkalmazkodik a helyzethez, ennyire okosan kezeli és így meg lehet vele beszélni a dolgokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése