Miért?

A Lilla születésekor elkezdett - és azóta kampányszerűen vezetett... - babanaplónk betelt. Már kinéztem a következőt - gyönyörű -, de most nem látom, mikor tudok elmenni megvenni. Viszont egyre szebben egyre érdekesebb dolgokat mond, amiket fel kell írni. Átmenetileg ide.

2011. július 3., vasárnap

Pocsolya, lakkozva, inkább, pöttyös

Ma csónakázni voltunk a Városligetben. Este a fürdetésnél átbeszéljük a napot. 

- Lilkó, mit csináltunk ma?
- Perecet ettünk. 
- Igen, és hol ettünk perecet? 
- Pocsolyában. Vízben. 
Nem jutott eszébe az új szó, "csónakázni", de elég adekvátan kivágta magát. És utána még hozzátette.
- Perecet adtunk kacsáknak.

(Itt volt egy flashbackem: amikor a tanítványaim nem tanulják meg az új szavakat, és elő akarom hívni az előző órán tanultakat, hasonló stratégiával küzdenek meg a helyzettel. Nagyon érdekes látni ezt Lillánál is, csomószor előfordul, hogy nem jut eszébe egy bonyolult vagy egy újonnan tanult, még be nem épült szó, és megpróbálja kivágni magát.)

***

Játszik a kezemmel, simogatja, pakolássza az ujjaimat, stb. 
- Itt a mama körmei. Le van lakkozva. 
Aztán meglátja a gyűrűimet.
- Itt a gyűrűi. Apától kaptam.

***

Olyan szavakat használ adekvátan, hogy elképesztő. Ilyen pl az "inkább".

Hempergünk, puszilgatom.
- Lilkó, adhatok egy puszit a hasadra?
- Inkább a köldöködre.

***

Ma lefekvés előtt az ül az ölemben. 
- Lilkó, mit meséljek? Mit szeretnél?
- Aludni szeretnél. 

***

Pár napja sütöttünk csokis kekszet. Az hagyján, hogy kérdésre simán felsorolja, hogy mi van benne (liszt, tojás, csoki). De a saját szavaival is felidézte. 
- Mit sütöttünk ma?
- Nagyon finom süteményt. 

***

Ma a Ligetben természetesen perecet is vettünk, én mentem el érte. Mire visszajövök, látom, hogy Lilla kezében egy sárga lufi van. ("Bácsitól kaptuk.") Héliumos a lufi, a karjára volt kötve. ("Száll a lufi.") Nem is ez a lényeg, hanem már itthon, miután felébredt az du-i alvásból, örömmel fedezte fel újra a lufiját, és a végén levő hurkot. És itt jön a brutálság.
- Én felhúzom a karkötőt. Én. Leveszem a karkötőt. 
Egyre gyakrabban hallom az E/1-t a szájából. Pl. amikor ma jöttünk haza és nyitottuk a kaput, Lilkó motorral jött, és azt mondta: "Én is jövök."

Amikor pedig kedden indultunk haza a játszóról, és Bobóék is készülődtek, Emes mondott valami olyasmit, h indulnak, mire Lilkó: "Mi is megyünk." A T/1 névmást pl. aznap hallottam tőle először.

***

Pénteken vettünk neki gumicsizmát. Felmerült egy virágos darab, meg egy pöttyös. 
- Virágos gumicsizma nem jó. Pöttyöset szeretnéd. 
Szerencsére a virágos gumicsizmából csak egy számmal nagyobb volt, a pöttyöst pedig jó méretűnek - és én is szebbnek, ha ez számít még valamit - ítéltem.
Odavolt érte egész nap, az utcán le-lehajolt megnézni a pöttyöket. 
- Nagyon csinos a pöttyös gumicsizmád. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése