- Lilkó, annyira cuki vagy, imádlak nagyon.
Nyújtja felém a túrószsemléjét, flegmán.
- Tegyünk rá lekvárt közben.
Később:
- Olvassuk a színes lufikat.
- Jó, várj, idehozom.
- Közben felmászik a Lilkó. (és felmászik a kanapéra)
Én ettől kifeküdtem, hogy tudja, hogy ezt két párhuzamos cselekvésre használjuk... És nagyon vicces az is, hogy - mint az idegennyelv-tanulók, pont úgy! - ha megtanul valami új szót, szerkezetet, ilyesmit, overuse-olja, durván. Ma ennek a "közben" volt az iskolapéldája.
***
Egész nap azt mondogatta, hogy megyünk a Balatonra. (Beültünk a kocsiba, és amikor pl. tankolni álltunk meg: Megjöttünk a Balatonra, ezt sokszor-sokszor..) Nade amikor megérkeztünk! Akárhova mentünk (ebédelni, sétálni, fel a lakásba), folyamatosan reklamálta: Menjünk a Balatonra!
***
Sokszor kérdez valamit abban a reményben, hogy mi újra megkérdezzük, hogy ő válaszolhasson rá. (Mit találtál, mit hoztál, mit csináltunk a játszótéren, stb.)
- Mit láttunk az állatkertben?
- Mit láttunk az állatkertben?
- Pelikánt, és még krokodilt, aztán tigriset. stb, sorolja.
- És mit adtunk a pelikánnak enni?
- Halat. Kárókatonának is.
Ezekben az élményfelidézésekben azt imádom, ahogy felragyog az arca, amikor eszébe jut, amiről beszélünk.
Képzeld Bobó naponta 5x megkérdezi, h mit láttunk az állatkertben a Juditékkal, és naponta 10x megemlíti és elmesélteti, hogy "Mama meg Judit azt hitte, hogy a károkatona nagyobb." És újra meg újra elmesélem a minket ért döbbenetet, azóta sem tudta feldolgozni :)) Imádom őket, hogy így pörög a fejükben egy-egy ilyen kiruccanás.
VálaszTörlésÉn is! Én ezt nevezem különben élményfürdőnek. :)
VálaszTörlésDomborítsd ki azt is, hogy Judit nem tudta, hogy a kárókatona uaz, mint a kormorán.