- Szökőkútba bedobjuk a kavicsot.
- Hát most nem tudjuk, mert kint esik az eső, és lázas is vagy, Lilkó.
- Majd bedobjuk. Nagymamával.
Egész nap udvarolok neki, hogy igyon, kínálgatom.
- Kérsz egy korty vizet?
Nagyon sokáig nem válaszol.
- Múltkor ittál narancslevet szívószállal.
Nekem lenyűgöző, ahogy az idősíkokat kezdi összerakni.
Ivóstéma még. Reggel főztem neki gyümölcsteaát, hátha. Persze egy kortyot se ivott belőle, ahogy soha még nem ivott gyümölcsteából, se semmiből, ami nem víz, tej vagy narancslé. Melegítjük az ebédet, az ölembe veszem, nézzük, és a konyhapulton meglátja a teát.
- Szereted a teát.
- (fellelkesülve, reménykedve, csillogó szemmel:) Kérsz egy kis teát?
- Nem.
- Miért?
- Nem finom.
***
Reggel 6 óra 45. Láztól csillogó szemmel cipeli ki a szobájából a dobozt, amiben a konyhai játékai vannak. Mi fekszünk az ágyban, próbálunk magunkhoz térni. Elővesz a dobozból egy habverőt.
- Itt a habverő. Hol a másik habverő viszont?
Nagymama engedi a kavsicsodábálást?
VálaszTörlésKépzeld, Bob nem tud szívószállal inni :) Igaz, életében ha kétszer adódott rá alkalom, de akkor is :)
Aha :)
VálaszTörlésÉn Lilkóról se tudtam, hogy tud, tök véletlen derült ki. És ami a vicc, h eleinte csak úgy tudott inni, ha nem látta a folyadékot (papírdobozos narilé), pohárból nem. Aztán tanulta meg pohárból is, és többszörös mennyiséget ivott így a nagy melegben. most is be akarok szerezni, h lázas.