Balatoni bestof 2

Ebéd után én vártam a számlát, Lilla elment Marcival a hely játszójára. A csúszda tetején leül, elgondolkodik.
- Jó volt az ebéd.

***

Amikor mondtuk neki, hogy jövünk haza:

- Megyünk Budapestre, Bobóval találkozunk. Picit szaladgálunk, eszünk túródit. Emesével is. 

Hazajőve ráesett a zsírkrétáira (szégyen, de elfelejtettünk vinni), azonnal lerajzoltuk, hogy fürdik a Balatonban Apával, Mama a parton integet nekik, stb. Kérdeztem, mit rajzoljak még a papírra: Bitibotit, a Balatonba.

***

Itthon megörülve a játékainak, megtalálta Bélababát is. Nagyobbra emlékezhetett, mert azt mondta:

- Bélababa nagyon pici. 

***

Igen. Először volt a jó lesz, majd a jó. Ezeket egészítette ki az igen, és éltek szépen egymás mellett, mígnem a jó kiszorult, és szinte 100%ban használja az igent Lilkó, még akkor is, ha a jó lenne adekvát, de úgy látszik, ő úgy érzi, hogy mindenhol helyettesítheti egyik a másikat, és az igenben megtalálta a befutót. Nem számítottam rá, hogy ilyen hamar bekerül a repertoárba, de imádom, ahogy mondja, annyira lágyan, puhán, és a végén elmosolyodva.

***

Vagy. Sokszor használja abban az értelemben, hogy "nem, hanem inkább". Ezért egy-két beszélgetésünk hasonlít néhány Friends-epizód poénjára, de nem baj, értjük egymást. 

pl. - Lilkó, motorral jössz?

     - Vagy sétálsz. (=nem, hanem sétálok)