Nem! Egyedül!

Igazából akartam egy ilyen posztot, aminek csak címe van, a rizsa fölösleges is, mit kell azon magyarázni, h napjában hányszor hangzik el ez a felkiáltás. Evésre főleg, de sok minden másra is vonatkozik. De aztán rájöttem, h igazságtalan is lenne, mert sokszor mondja, h segítsünk. Az más kérdés, h nem mindig fogadja el a segítséget, amit ő maga kér, mert én már csak a rend kedvéért ajánlom fel az esélytelenek nyugalmával.

De voltak ma is cukiságok, úgyhogy ezt a fenti hatásvadász ötletet mellőzöm is.
Várjuk Apát vacsira, ezt mondom is neki. Odasétál az ajtóhoz, megáll előtte, egyik lábáról a másikra.
- Dolgozik az Apa szerintem.

Hozza a gumicsizmáit, felpakolja a puffra.
- Hozom az egyik gumicsizmádat, hozom a másik gumicsizmádat, és már indulunk is.

Olvassuk A tesó-ügyet, a kislány gumicsizmában van benne.
- Ebben megy a kislány az Ági nénihez.
(Az elmúlt héten kétszer is voltunk Ági néninél, a doktornéninél, mindkétszer zuhogott, úgyhogy gumicsizmában.)

Színek. A piros, a narancssárga, a zöld, a fekete 100%-os találati arányt ér el, ma pedig többször a rózsaszínt is beazonosította, amikor rajzolt. ("Rajzolok rózsaszín Bobót.") Tudja - szerintem inkább csak megtanulta hallás alapján, de ha szóba jön, mindig végigbeszéljük és elmondja -, hogy Mama szeme barna, Apáé zöld, Lilkóé kék.

Az új Ravensburger erdős könyvét nézegetjük, van benne egy hangyaboly.
- Nézd, mennyi hangya!
- Hangyák fekete munkás serege.
Wow.

Biciklizős lemezt teszem be, nem emlékszem, mikor hallgattuk utoljára.
- Mindjárt jön a biciklizós dal.

Vérvétel.
- Mama ölébe. Kimegyünk az ajtóból.
(megszámlálhatatlanul sokszor.................:( )