És hozzámbújt.
Miért?
A Lilla születésekor elkezdett - és azóta kampányszerűen vezetett... - babanaplónk betelt. Már kinéztem a következőt - gyönyörű -, de most nem látom, mikor tudok elmenni megvenni. Viszont egyre szebben egyre érdekesebb dolgokat mond, amiket fel kell írni. Átmenetileg ide.
2012. január 28., szombat
2012. január 26., csütörtök
Leemeli a párkányról a zsírkrétásdobozát, vele együtt lerántja a virágot is, ami időtlen idők óta nem volt meglocsolva, úgyhogy száraz virágföld borítja el a padlót.
- Lilkó, nem hiszem el, most nézd meg, minden csupa föld.
- Nézem-nézem, Mama. Látom!
- Lilkó, nem hiszem el, most nézd meg, minden csupa föld.
- Nézem-nézem, Mama. Látom!
***
Az ételek és konyhai eszközök kiszórva.
- Lilkó, pakoljunk már el a konyhádban!
- Mama, inkább a te konyhádban pakoljunk.
2012. január 25., szerda
Ebéd, desszert, túrókrém.
- Ha nem bírod megenni, eltehetjük, és megeheted uzsonnára.
- A maradékra gondolsz, Mama?
- Ha nem bírod megenni, eltehetjük, és megeheted uzsonnára.
- A maradékra gondolsz, Mama?
***
Duplózik, beteszi a fába a cicát.
- Itt lakik a cica ebben a fában, ami egy lakóház. Hogy tetszik a ház, Lukrécia? Jól tetszik neked?
***
A fenti cicával játszik, az asztalon egy oldalára fordított doboz, ami régen (mielőtt saját konyhája lett) sütőként funkcionált a játékainkban.
- Beteszem a cicát a sütőbe és megmelegítem.
(fantáziajátékgyilkos Mama ) - De már van sütőd a konyhádban, ott is megsütheted.
- De ez most mikró lett, Mama.
Majd egy perc múlva a fejére teszi a dobozt.
- Hatalmas ez a korona.
***
Szeretett volna Kisvakondot nézni, de megegyeztünk, h inkább akkor nézze, amikor Nóri eszik. Közeleg az idő, épp takarít, szólok neki.
- Lilkó, most fog enni a Norcsi, szeretnél Vakondot nézni?
- Jó, de először letörölöm a konyhámat.
***
Nincs köze a beszédhez, de ideírom: úgy fogja a ceruzát, tollat, ahogy kell. Marci egyszer megmutatta neki, azóta ha nem vastag zsírkréta v filctoll van nála, hanem vékony hosszú toll pl., akkor úgy fogja, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Nem mindig persze, de sokszor.
2012. január 22., vasárnap
Járókában
Ketten vannak a járókában, az alábbi 3 ott hangzott el.
- Apa, mi beszélgetünk a Norcsival.
- Igen? Miről?
- Lilkóról.
Vigyázok a Norcsira, hogy ki ne essen a járókából.
Vigyázok, hogy el ne törjön a Norcsi.
- Apa, mi beszélgetünk a Norcsival.
- Igen? Miről?
- Lilkóról.
Vigyázok a Norcsira, hogy ki ne essen a járókából.
Vigyázok, hogy el ne törjön a Norcsi.
2012. január 16., hétfő
Nórisok, Maszkabál
Nóri a hordozóban alszik, megbeszéljük, h ha felébred, Lilkó puszilgathatja. Játszik tovább, majd felugrik.
- Mama, én adok egy puszit a Norcsinak. Mama, én szeretem a Norcsit.
- Mama, én adok egy puszit a Norcsinak. Mama, én szeretem a Norcsit.
***
Beszélgetünk a farsangról, hogy minek szeretne öltözni, stb. Felmerül, hogy a bölcsiben be lehet öltözni, mint a Maszkabálban. Este vacsinál:
- Apa, képzeld el, hogy a bölcsiben holnap megnézni lehet a Maszkabált a tévében. A Kornival.
***
Nórit puszilgatja.
- Mama, a Norcsi nagyon puha.
***
Puszilgatás odabújás, stb.
- Mama, én az arcommal simogatom a Norcsit.
***
És a végére egy Mamaalázó okosság.
- Lilkó, most nem tudunk elmenni a kisjátszóra, mert fúj a szél, látod?
- Nem, Mama, nincs itt fa.
(A nappaliból házakra nézünk, tényleg nem lehet látni, ha fúj a szél, de a hálószobánk előtt egy nagy fa áll, és egyszer mutattam neki, hogy fújja a szél a fát.)
2012. január 10., kedd
Fenyőfa
Az ajtónk előtt áll a fenyőfa, arra várva, hogy levigyük a kukához. Amikor felérnünk a lépcsőn az ajtóhoz, Lilkó:
- Ez már nem karácsonyfa. Ez fenyőfa.
- Ez már nem karácsonyfa. Ez fenyőfa.
***
Tesz-vesz, játszik, szaladgál, néha arra jár, ahol Nóri fekszik, ad neki egy (sok) puszit.
- Én ideröppentem a Norcsihoz.
***
- Mama, kapcsold be léci a Nyuszifülű kockát.
***
- Lerajzolom a Nagypapát a zsinagógában. Nagypapa fánkot eszik, karácsonyfafánkot a zsinagógában.
2012. január 7., szombat
Miért?
Miért-korszak, hurrá!! Eddig imádom.
Ülünk az autóban, Maszkabált énekel.
- Miért nem a Teknőst énekelem?
- Mert most a Kalózt énekelem.
- De miért nem a Teknőst énekelem?
Ezt a párbeszédet saját magával folytatta.
2012. január 6., péntek
Vásári forgatag
Bent az ágyában fekszik, alvás előtt-helyett. Kint Nóri köhint egyet.
- Egészségedre, Norcsi.
Leszáll az ágyáról, kinyitja az ajtót.
- Mama, én azt mondtam, hogy egészségedre, Norcsi. Hallottad?
- Igen, hallottam, nagyon kedves vagy, hogy mondtad. Most feküdj vissza az ágyadba és aludj.
- Mama, te sütöd már a tortát?
- Nem, mert megbeszéltük, hogy majd együtt sütjük, ha felkeltél.
- Felkeltem.
- Egészségedre, Norcsi.
Leszáll az ágyáról, kinyitja az ajtót.
- Mama, én azt mondtam, hogy egészségedre, Norcsi. Hallottad?
- Igen, hallottam, nagyon kedves vagy, hogy mondtad. Most feküdj vissza az ágyadba és aludj.
- Mama, te sütöd már a tortát?
- Nem, mert megbeszéltük, hogy majd együtt sütjük, ha felkeltél.
- Felkeltem.
***
Mostanában rengeteget monologizál, egészen körbe tud így járni egy-egy témát.
- Sütünk tortát a Nagymama születésnapjára. Lesz a nagymama tortáján gyertya. Én el fogom azt fújni és kapok belőle. Nagy szeletet szeretnék. Boldog születésnapot, Nagymama!
***
- Dudi, rajzold le a Nagymamát. A Nagymama nagyon szép lány.
***
- Mama, én elmegyek vásárolni. Elmegyek a vásári forgatagba, majd jövök.
Elindul. Visszafordul.
-Mama, hol a vásári forgatag?
Elindul. Visszafordul.
-Mama, hol a vásári forgatag?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)