Miért?

A Lilla születésekor elkezdett - és azóta kampányszerűen vezetett... - babanaplónk betelt. Már kinéztem a következőt - gyönyörű -, de most nem látom, mikor tudok elmenni megvenni. Viszont egyre szebben egyre érdekesebb dolgokat mond, amiket fel kell írni. Átmenetileg ide.

2012. január 25., szerda

Ebéd, desszert, túrókrém.
- Ha nem bírod megenni, eltehetjük, és megeheted uzsonnára.
- A maradékra gondolsz, Mama?

***

Duplózik, beteszi a fába a cicát.
- Itt lakik a cica ebben a fában, ami egy lakóház. Hogy tetszik a ház, Lukrécia? Jól tetszik neked?

***

A fenti cicával játszik, az asztalon egy oldalára fordított doboz, ami régen (mielőtt saját konyhája lett) sütőként funkcionált a játékainkban. 
- Beteszem a cicát a sütőbe és megmelegítem.
(fantáziajátékgyilkos Mama ) - De már van sütőd a konyhádban, ott is megsütheted.
- De ez most mikró lett, Mama.

Majd egy perc múlva a fejére teszi a dobozt.
- Hatalmas ez a korona.

***

Szeretett volna Kisvakondot nézni, de megegyeztünk, h inkább akkor nézze, amikor Nóri eszik. Közeleg az idő, épp takarít, szólok neki.
- Lilkó, most fog enni a Norcsi, szeretnél Vakondot nézni?
- Jó, de először letörölöm a konyhámat. 

***

Nincs köze a beszédhez, de ideírom: úgy fogja a ceruzát, tollat, ahogy kell. Marci egyszer megmutatta neki, azóta ha nem vastag zsírkréta v filctoll van nála, hanem vékony hosszú toll pl., akkor úgy fogja, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Nem mindig persze, de sokszor. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése