- Ne sírj, egérke - vígasztalta a kisvakond. - Ami elromlott, azt meg is lehet javítani.
- Csinálni.
Én tudom, hogy a gyerekek kívülről tudják a meséket, és fontos nekik, hogy ugyanúgy, de szórul szóra ugyanúgy olvassuk fel nekik. De akkor is elképedtem, hogy ez már nemegész két évesen így van, másrészt meg az az igazság, hogy pénteken vettük ki ezt a könyvet a könyvtárból és fizikailag nem voltunk még képesek annyiszor elolvasni, hogy pl. én kívülről megtanuljam. Nem így egyesek. Mindenesetre annyira cuki volt, ahogy ült az ágyon, hallgatta a mesét, és olyan kis egykedvűen javított ki, mintha már huszadszorra rontanám el.
***
A másik mesés az nem egy konkrétum, hanem hogy döbbenetes volt megtapasztalnom, hogy nem csak egy csomó mesét tud kívülről, ami nem is csoda, hiszen milliószor olvassuk fel ugyanazt, hanem hogy a saját szavaival is el tudja mondani. Múltkor a Kippkopp gyerekeit mesélte el, lapozták Marcival a könyvet és képről képre haladva elmondta Lilla, hogy mi történik. Persze voltak rávezető kérdések (Mi történt itt Tipptoppal? stb.), de full vágja a sztorit is, nem csak egy értelmetlen hangsorozat neki a mese, amit tud, mint egy memoritert. Fogalmam sincs, ez a váltás mikor történt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése