Beszoktatás - the whole story

Zsuzsa néni is folyamatosan írja a beszoktatási naplót, de mint kiderült ma, néha kamuznia kell benne, ezért ide vezetem, mert telnek a napok, gyűlnek az élmények-benyomások, változnak az érzéseim, de csak cseten, telefonbeszélgetésekben, emailben marad nyomuk, ez így nem jó.

1. nap
Tízre mentünk, 1 óra udvari játékidőre. Lilla várta, beszéltünk róla előtte sokat. Én elhatároztam, hogy hagyom, mindent maga fedezzen fel, nem kezdeményezek vele játékot, nem ugrok oda helyzeteket megoldani, hanem rá és a gondozónőkre hagyok mindent addig, amíg direktben meg nem kér rá akár Lilkó, akár ők, hogy vonódjak be. Első nap Lilkó beszaladt az udvarra, belevetette magát a Cifra Palotába (egy műanyag házikó az udvaron, aminek zöld az ajtaja és ablaka, ezért így neveztük el) és a többi játékba. Háromszor jött oda hozzám ("Köszönök a mamának."), és elrobogott. Én a többi anyukával ültem a padon, beszélgettem velük, figyeltem őt.
Annyi dráma volt, hogy mielőtt elmentünk, Zsuzsa néni megmutatta a szekrényét, cipőtartóját, stb., amihez keresztül kellett mennünk a játékokkal telepakolt csoportszobán, Lilkó kiakadt, h nem játszhat és el kell jönnünk. Emellett éhes is volt már nagyon, mert a tízórai egy pohár ivólé volt, és alig reggelizett.
Nekem ezért nem volt olyan pozitív ez a nap, mert az udvart látva azt gondoltam, hamar megunható, fel nem veheti a versenyt az igényes játékokkal, amikkel Lilkó sokkal szívesebben játszana bent, és ebből még gondjaink lesznek.

2. nap
Szintén tízre mentünk, az aznapi bővítés az ott ebédelés volt.
Tíztől tizenegyig udvari játék, istenien elszaladgált, élvezte, becsatlakozott homokozni, ilyesmi, de időnként odaszaladt a csoportszoba ajtajához - "Bemegyünk a babás szobába". Végre eljött a 11 óra, ilyenkor szép lassan, kettesével mennek be a gyerekek egy gondozónővel, aki kicseréli a pelenkájukat, kezet mosnak, stb. Ez kb. öt perc, utána lehet játszani. Lilkó persze extázisban volt, és ebédig játszott önfeledten.
Ugyanaz volt a hozzáállásom, mint előtte való nap: csak akkor megyek oda, ha feltétlen muszáj. Egyszer volt rám szükség, még az udvaron, bemenés előtti utolsó percben volt egy nagy esés, Zsuzsa néni odaszaladt, felvette Lilkót, vígasztalni kezdte, de ő hozzám kéredzkedett. Szerencsére. :) Mondta is ott az ölemben hüppögve, h "Hazamegyünk.", de én mondtam neki, h még nem, megyünk be a szobába játszani és ebédelni. Erre felderült a kis könnyes arca és rávágta, hogy "Zsuzsa néni is jön". Felhők elvonultak.
Ebéd. Sóska, krumpli, pulykahús, majd egy fél banán. Ette egyedül, szépen, de ő eszik a leglassabban a csoportból. Elsőként kapta meg a kaját és szinte utolsóként fejezte be. Biztos belejön majd, emiatt nem aggódom, és az is benne van szerintem, hogy sokat nézelődött, hogy mi folyik körülötte, sok volt az inger, stb. Odaültem vele a kisasztalhoz így elsőre, hogy tudjak segíteni, ha kell, de nem kellett.
Ebéd után odarohant a babás sarokba játszani, a többi gyerek már lefekvéshez készült, így megelőzve a hisztit, felemeltem, elmondtam, hogy most hazamegyünk aludni, és kihoztam, bár szeretett volna még maradni. Itthon gond nélkül, bár jó hosszú dumálás-ágybandünnyögés után elaludt és aludt két órát.
A délután szuper volt, mindketten nagyon felszabadultak voltunk, ő tele élményekkel, én nagyon büszke rá, iszonyú jókat játszottunk, olvastunk sokat, játszóztunk, idill volt.

3. nap
Ma már 9-re mentünk, 9-11-ig udvari játék. Az volt, amitől tartottam, egy óra után ténfergés, unatkozás vette kezdetét, és emiatt - bár én ugyanúgy nem vettem részt direktben semmiben - gyakrabban odajött hozzám. Ha valami izgi tevékenységet szimatolt, oda becsatlakozott (volt, h szólnom kellett, h észrevegye, hogy a teraszon épp rajzolás van, Zsuzsi nénivel homokoznak a gyerekek, stb., olyankor szívesen ment). De bizony egyre gyakrabban ment fel a csoportszoba ajtajához, és nagyon akart volna bent játszani.
11 és  f12 között megint idill volt, sokmindent kipróbált a játékok közül. Zsuzsa néni pelenkázta át, dumált vele közben.
Ebéd. Gulyásleves, gyümölcsrizs. Ma már nem ültem oda a kisasztalhoz, egyedül evett, sokat, szépen, lassan. Legutoljára fejezte be, a gyerekek már szinte mind az ágyban feküdtek, mire befejezte. De nem játszott az étellel vagy ilyesmi, hanem tényleg evett, lassan, és közben minden másra is figyelt. Kérdeztem, hogy ez a tempó mennyire gond, mondták, hogy egyrészt ha azt látják, hogy tényleg eszik, nem tologatja meg játszik vele, akkor úgyis kivárják, semmi gond, másrészt pedig hozzá fog szokni mindenhez és gyorsabb lesz akkor. Amikor az ágyakat kezdték lerakni a csoportszobában, közölte, hogy ő is bent alszik a bölcsiben cicás ágyon, de az csak jövő héten fog megtörténni - reméljük, akkor is akar majd.

Ma már gyerekekkel is próbált kapcsolatot teremteni, kezdi megtanulni a nevüket, kérdezget róluk, kommentálja, amit csinálnak. Mind Zsuzsa néni, mind Zsuzsi néni nagyon bírják, úgy tűnik, vagy legalábbis a beszédétől el vannak ájulva, és meg vannak elégedve azzal, ahogy haladunk, ezért Zsuzsa azt javasolta, hogy holnap, ha én is jónak látom, menjek ki egy órára, szerinte nem lesz gond. De ezt majd nem írja bele a beszoktatási naplóba, mert tilos az első héten a szülőt kiengedni, mivel a minőségbiztosítási ellenőrzés során egyszer egy ilyen naplóban kiszúrta az ellenőr, hogy egy kislány anyukája már az ötödik napon kiment és nagy botrány lett belőle, bajba kerülhet a bölcsi. WTF? Mindenesetre az a helyzet áll fenn, hogy én is biztos vagyok benne, hogy Lilla egy órát simán eljátszik nélkülem, Zsuzsa is úgy látja, hogy ha gond is lenne, könnyen leköthető, a figyelme simán elterelhető, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy holnap meglépjük ezt, a minőségbiztosítókról saját munkahelyem miatt is megvan a véleményem. Arról nem beszélve, hogy szerintem hasznosabb is, hogy ha figyelembe vesszük - itt is, mint mindenhol - a gyerek igényeit, aki mért is szokja meg, hogy 3 órán keresztül ott ülök a kispadon, ha egyszer ez hosszútávon úgyse így lesz, őt meg nem zavarja?

Egyelőre ennyi. Ami továbbra is aggaszt, hogy nem látom, hogy a kétórás kinti játéknak úgy mi értelme, ha közben bevágyik, de azzal nyugtatom magam, hogy nem lesz mindig ilyen jó idő, és akkor játszhat bent eleget.
Holnap folytatom a naplót, a minőségbiztosítási ellenőröket üdvözlöm innen is.

Kiegészítések:
1. Lilkó, of course, tiszta takony. Elmondani nem tudom, mennyire ideges vagyok ettől. Az összes gyereknek lóg az orra a bölcsiben.
2. Zsuzsa néni "felkészült" a bölcsis kis újoncból. Az általam tegnap leadott, az eredetinél - hála utólagos kiegészítéseimnek - kétszer olyan hosszúra sikerült szülői jellemzésben leírtakat alkalmazta Lilkónál. Egyrészt jól esett látnom, hogy elolvasta, figyelemmel, értőn, és próbálta is hasznosítani, amiket ott írtam. Lilla ezekre az apróságokra hihetetlen jól reagált, és nagyon jól tudtak kommunikálni, Zs. néni sikeres stratégiáinak köszönhetően olajozott volt minden. Másrészt meg azt volt nagy megkönnyebbülés tapasztalnom, hogy tényleg működik, amiket én "használati utasításként" írtam, nagy blama lett volna, ha nem.
3. A bölcsiben is van vándorbot, ha nem is hatalmas, hanem "icipici vándorbot".
4. Ma este, amikor hazaértem a vásárlásból, Marci kérdezte, hogy van-e Bence nevű bölcsistársa Lilkónak. Merthogy emlegette. Bencét, Kornélt, Petit és Rebust. Vacsora közben is szóba jöttek, és ragyogó arccal beszélt róluk. Hihetetlen élmény volt.
5. Amikor viszont eljöttünk a bölcsiből és megéreztem Lillán Zsuzsa néni parfümjét, az mellbevágó volt. Mintha egy rúzsfolt lett volna a férjem inggallérján.

4. nap
9-re mentünk, és Lilkó beszaladt az udvarra, mosolyogva, egyenesen Zsuzsa nénihez. Én addig gyorsan betoltam a babakocsit a tárolóba, elfoglaltam helyemet a kispadon. 10ig unatkoztam kint, láttam, hogy Lilla rácuppant Peti plüssbékájára, amit elkért tőle (tényleg elkérte!!), és egy piros talicskában tologatta. Kb. 40 percig ez volt a program, az egyetlen konfliktushelyzet az volt, amikor Peti visszakérte a békáját, de ezt Zs. néni hamar áthidalta azzal, hogy bentről hozott Lillának egy másik tologatható plüssbékát. Tízóraiztak (h10 körül - Lilla kb 3 kortyot ivott az ivóléből, többszöri kínálásra se kért...), és utána megint kezdődött volna a ténfergés, meg hiányolta a békát, valamit tologatni akart. Addig-addig magyarázott Zsuzsa néninek, míg azt láttam, hogy indulnak be a szobába, ahol Lilla választhatott magának valamit, amit tologathat. Egy nyuszit hozott, belerakták a talicskába, én ezen a ponton éreztem azt, hogy lépek. Elköszöntem, kikísértek a kertkapuig, akkor Lilla mondta, h ő megy a boltba a talicskával, Zsuzsa néni vette a lapot, mondta neki, h "gyere, erre van a bolt, menjünk vásárolni", és az ellenkező irányba terelte. Ez volt pont 10kor. Negyed egykor láttam legközelebb a fasírtszagú és csokimaszatos arcú gyerekemet, aki amikor meglátott, vigyorogva rohant felém és bújt hozzám.

Zs néni elmondása szerint az udvaron a tologatással lekötötte magát majdnem végig, CP-be ment sokat a nyuszijával, aztán meg autózott. Néha kicsit nyüszögött, nem sírt, csak úgy nyafogott (én tudom, melyik hangot adta ki), de elterelték a figyelmét, nem volt gond. Sokszor akart bemenni a csoportszobába. Ottani játéknál, pelenkázásnál, stb. nem volt gond, majd jött az ebéd. Tökfőzeléket nem ette meg (quelle surprise...), fasírtból repetázott is. Barackot utána nem kért, annál inkább fogyasztott a kis csoporttársa, Gábor szülinapjára hozott csokis kekszből. Ebéd után kijöttek hozzám (kb 25 perce kellett már pisilnem annyira, hogy azt hittem, meghalok, de nem mertem elmenni, attól rettegve, hogy pont akkor jönnek ki és örökre bizalmát veszti bennem), lelkendezve mesélt, pörgött, állati cuki - és nagyon taknyos - volt.

Hazafelé megbeszéltük, hogy holnap bevisz valami játékát, amit tologathat. Itthon gyors orrszívás, 2 perc alatt bealvás. Most csak abban reménykedem, hogy nem tüsszögi fel magát 20 perc után... Egyébként meg dagadok a büszkeségtől.

5. nap
Megint 9-re mentünk. Reggel szorgalmaztam, hogy vigyen be valami babát vagy plüsst, amit tologathat a talicskában, de nem volt hajlandó, csak a bölcsis nyuszit várta, hogy megkaparinthassa. Nem erőltettem, pedig szerintem jobban járt volna, ha van nála valami. Amikor beszaladt az udvarra, rögtön darálni kezdte Zsuzsa néninek, hogy kéri a bölcsis pöttyös nyuszit a babás szobából, mert szeretné tologatni a talicskában. 10ig hamar elment az idő, de azt megfigyeltem, hogy valahogy mindenki nyűgösebb volt. A gyerekek - sok volt az udvaron az esés (Lilkó is esett párat), a frissen beszokó kisfiúk mind sírtak kisebb-nagyobb megszakításokkal - és ahogy láttam a gondozónénik sem voltak a topon. Hiába, péntek van, és elég nyomasztó idő is volt, ennek tudtam be.
Tízóraira Lilla megitta a meggylevét, majd beleült egy kis rendőrautóba, én elköszöntem tőle és eljöttem. Zsuzsa mondta, hogy felesleges az előtérben ülnöm, hív, ha gáz van, jöjjek vissza délre. Lilla a szokásos formáját hozta, szeretett volna bemenni játszani a csoportszobába, de jobb híján elvolt az udvaron. Halálom ez a szó. Peti békáját és a bölcsis pöttyös nyuszit tologatta, vásárolt, CP-zett. Sírni egyszer sem sírt, tehát effektíve vígasztalni nem kellett, de azért volt, h nyafogott. Az ebéd előtti benti játék során persze érdekesmód semmi nyűgje nem volt, sokmindennel játszott, pörgött. Ebédre megette a paprikás krumplit (virsliből többször kért még, a krumpliból hagyott kicsit), almát is evett valamennyit.
Hulla fáradt volt, amikor hazaértünk, gyors orrszívás után hamar bealudt.

6. nap
Mostantól lesz az, hogy semmit nem a saját szememmel fogok látni, hanem vagy Zsuzsa vagy Lilkó elbeszélésére kell hagyatkoznom. Reggel 9-re mentünk, én el is jöttem, és délre, ebéd utánra mentem érte.  Nagyon megörült nekem, futott felém, ez volt az első teljes délelőttje bent. Zsuzsa néni szerint jól eljátszott, nem volt sírás eddig egyszer sem. Az udvari játék során előfordult, hogy mondogatta, hogy "Mama ölébe" szeretne menni. Szívem szakadt, amikor ezt hallottam. Amúgy tudtam, hogy nálunk - legalábbis eleinte biztos - nem az elválással, elengedéssel lesz gond, én tutira vettem, hogy ilyenkor nem fog sírni, és eddig igazam is lett, én inkább attól féltem, hogy nap közben elárvul. De tudom, hogy ez vele jár. Az udvaron tehát eljátszott, a szokásos játékokkal, de igazán a csoportszobában van elemében - ott nagyon pörög mindig, és alig várja, hogy bemenjenek. Viszont míg múlt héten sokszor felment a teraszra a csoportszoba ajtajához toporogni, ma már csak egyszer-kétszer, és nem is vette zokon, amikor Zsuzsa néni mondta neki, hogy még nem mennek be, majd csak később. Nyilván ezt is kezdi megszokni, belátni, hogy mi a rendszer. Ebédre rakott krumpli és banán volt, Lilkó fogyasztott rendesen, persze főleg kolbászt, majd a banánból is repetázott.
Ami vicces volt, hogy amikor kijöttek hozzám, és azt kérdeztem, mi újság, mi volt, lelkendezve mesélte, hogy "a gyerekek csicsikálnak". Most tanulhatta ezt a szót, tőlem biztos, hogy soha nem hallotta, megőrülök a hamizik, tentézik, pancsizik, csicsikál és társaitól. Ő úgy mondta, mintha ez a világ legizgibb, legirígylésre méltóbb dolga lenne, úgyhogy felvilágosítottam, hogy ez mit is jelent és holnaptól bizony ő is bent csicsikál a bölcsiben.

Ehhez megvettem az itthoni "Alvóscica" szinte tökéletes mását, amit délután nagy csinnadratta közepette átadtam neki, és megbeszéltük, hogy ez a bölcsiben lesz mindig, és ott fog vele aludni. Nagyon kíváncsi vagyok a holnapra. Nagyon. Délre megyek majd be, kiülök a folyosóra és várok: ha elalszik, jó, ha nem, Zsuzsa néni kihozza. De azt elhatároztam, hogy ha bent nem alszik, én itthon biztos, hogy nem teszem már le: ne legyen az a dolog üzenete, hogy az itthoni alvás back-upként mindig itt van. Ha egyszer ezt meglépjük, akkor tartsuk magunkat ahhoz, hogy bent alszik. Azt is fogom kérni, hogy Zsuzsa ne hívjon be engem, hanem próbálják megnyugtatni, ha valami gond van (bár szerintem sírni nem fog alvás helyett), mert én álomba simogatni sem fogom, lévén itthon sem szoktam, és nagyon ódzkodom attól, hogy ilyen zavaros üzeneteket küldjünk felé, miszerint a bölcsiben ha gond van, Mama ott terem. (Persze komoly gond esetén ott termek nyilván, de az alvás nem tartozik ebbe a körbe.)
Azt sem gondolom, hogy maratonit fog aludni, pláne elsőre, de én már attól boldog leszek, ha egyáltalán valamennyit alszik, egyrészt, hogy tényleg pihenjen, másrészt, hogy lehessen erre hivatkozni, hogy már aludt bent, legközelebb is fog tudni. Szerintem hatalmas vízválasztó az ottalvás. Izgulok.

7. nap
Reggel extázisban vette tudomásul Lilla, hogy végre benti cipőt vehet (maga kereste meg a cicás polcot, vette le a cipőt, majd a helyére tette az utcait), irány a csoportszoba. Elköszöntünk - utána kellett mennem zokniban a szobába, mert berohant -, megbeszéltük, hogy alvás után jövök érte. Zs néni elmondása szerint egy perc üresjárat nélkül, végig aktívan játszott rengeteg mindennel, semmi téblábolás, semmi nyűg, semmi gond nem volt. Ebédre a karalábéfőzeléket nem ette meg, és a húst se nagyon, mivel az hozzáért a főzelékhez. Ellenben almából sokat evett. (Nagyon érdekes amúgy, hogy erről sose mulaszt el értekezni Zsuzsa néni, hogy mennyit evett, mintha ez bárminek a fokmérője lenne. Én nem fogok a kardomba dőlni, hogy nem eszik a gyerekem karalábéfőzeléket, de mindig udvariasan meghallgatom persze.)
Ezután jött a lefekvés, szépen bemászott az ágyába, a cumijával és az Alvóscicájával hemperegni kezdett, nyugizott. Ekkor a mellette lévő két ágyon Domi és Peti ordítani kezdtek - én ezt hallottam is a folyosón, valami elképesztő kitartóan sírtak szegények -, és Lilkó kibillent a pihiből, és mikor 20 perc (!) üvöltés után kidőltek a fiúk, ő elkezdett lemászkálni az ágyról. Ekkor Zs látta, hogy ebből nem lesz semmi, és kihozta Lillát, aki boldogan szaladt felém, ecsetelve, hogy milyen remek macis ágya van neki a bölcsiben. Néha még hozzáfűzte, hogy "szeretnél aludni a bölcsiben", de abban maradtunk, hogy holnap újra megpróbálja.
Én tartottam magam ahhoz, h nem jövünk haza aludni. Útban a Briós felé Lilkó elaludt, és remek kis délutánunk volt, jókedvűen, cukin játszott a Briósban is, meg a Parkban is rengeteget aktívkodott.
A beszoktatás hivatalos vesztese én vagyok, aki 10 napja ma először ettem meleg ebédet és a 33. betöltött héten kezdem el a nulla ebéd utáni pihizést gyakorolni. Nade ez nem az én naplóm :)
Holnap try again.

8. nap
Reggel szaladt be az udvarra játszani, tologatni a macit a talicskában, CP, stb. Zsuzsa mondta, hogy kétszer odament a kapuhoz (ahol én kimentem), és keresett, "Mama ölébe" szeretett volna ülni. Amikor Zsuzsa mondta neki, h üljön az ő ölébe, nemet mondott. A figyelme elterelhető volt, sírni nem sírt, csak picit nyafogott.
(Erről csak annyit zárójelben, hogy hihetetlenül jó érzéssel tölt el, hogy ismerem a gyerekemet, és hogy azok a jelenségek merülnek fel, amiket vártam, jelesül, hogy nem az elválás a gáz, hanem ha kicsit elárvul szegénykém, illetve hogy érdekesmód az udvaron van, hogy hiányol, a csoportszobában viszont - ahol milliónyi játék van -, 100% leköti magát és nincs szükség a figyelemelterelésre.Ez kb.olyan szinten meglepő nekem, mint hogy a karalábéfőzeléket nem eszi meg, de a májgmbócleves-túrógombóc menüt igen.)
Ebéd előtti játék és ebéd teljesen ok volt.
Alvás: ma kint aludtak a teraszon, sztem ez nehezített terep, mert világos is van, meg hát tegnap nem kint volt az alvás, ez még egy újdonság. Iszonyatosan sokáig volt ébren: h2 előtt kicsivel aludt el (délben kezdenek el bebújni az ágyba, akkor kezdődik a mesélés, stb.), és másfél óráig húzta. Hogy mit csinált másfél órán át, mielőtt elaludt? Leste a többieket, dumált, hempergett, beszélgetett Zsuzsa nénivel, alkudozott vele ("bemész a babás szobába játszani inkább"), stb. De Zsuzsa nem adta fel, nem engedte az ágyból kikelni. Amikor viszont mindenki elcsendesedett, nem érezte, hogy lemarad valamiről, és Zsuzsa is besokallt és otthagyta (bement a szobába), Lilkó elaludt. Másfél óra múlva ébredt: "Jót aludtál."
Irtó büszke-boldog vagyok. Remélem, hozzá fog szokni ehhez az alvás körüli millió újdonsághoz, sok-sok ingerhez, és amikor már nem az lesz az érdekes, akkor hamarabb elalszik.

9. nap
Ma nagyon jó napja volt Lilkónak Zsuzsa elmondása szerint. Az udvaron jól eljátszott, bevitte a Malackáját reggel, azt tologatta, betakarta, csúszdáztatta, szerepjátékozott vele nagyon sokáig, aztán homokozott, stb. Egyszer sem ment a kertkapuhoz keresni engem. Egyszer volt egy kis nyafogása: amikor a másik csoport ment be az udvarról, beállt a sorba, hogy ő is bemenjen játszani, de persze nem lehetett. (2 csoportnak van egy közös udvara, és mindig a Süni csoport megy be előbb, majd Lilkóék, a Nyuszi csoport, mert a 2 csoportnak nem csak az udvara, de a fürdője is közös, és nem tudnak egyszerre ennyien kezet mosni-pelenkázni stb.) Ebéd: céklafőzelék, nem részletezem, egye meg Zsuzsa és Zsuzsi néni, Lilkó szerint. Itthoni elmesélés alapján persze "megetted a finom piros főzeléket".
Alvás. Ami jó, hogy aludt. 1 és 3/4 órát. Ami jó, hogy fél órával előbb aludt el, mint tegnap. Ami nagyon jó, hogy nem ébredt fel utána a felsírásokra és a sorban felébredő gyerekekre. Ami szintén jó, hogy jókedvűen ébredt. Amin még dolgozni kell, hogy megint utolsónak aludt el, n2-kor. Addig, azaz 1 és negyed órán át figyelte a gyerekeket, dumált, pl. a falra festett Boribon-kép alapján mesélte a Boribon-sztorikat, Annipanniról értekezett, stb. Van még hova fejlődnie, de iszonyú büszke vagyok megint, hogy elaludt, és hogy van remény, szépen bele fog ebbe is tanulni.
Ma először uzsonnázott is a bölcsiben, mert úgy beszéltük meg, h f4-4 körül fogunk érte menni általában, és ébredés után uzsi van. Vidáman jött ki hozzám f4kor, aki 1 óra óta ültem ott a folyosón és 100 oldalt olvastam a könyvemből.
Okos-tündér bölcsitöltelékem.

10. nap
Hivatalosan a beszoktatás utolsó napja. Tankönyvien telt. Reggel sietett be, elköszöntünk, én rohantam haza dobozolni. (Jó, előtte pedikűrösnél is voltam.) Háromra mentem érte, f4 körül jött ki Zsuzsival, aki beszámolt nekem, hogy ma nagyot haladtak, f1-kor aludt el Lilkó, teljesen szinkronban a többiekkel. Nem akart lemászni az ágyról, nem nyomott másfél órás one-man show-t, hanem befeküdt az ágyába a cicájával, letette a fejét, hallgatta a mesét és szépen elaludt. Másfél óra múlva kelt, 2-kor, amikor Zsuzsi kérte, hogy ne másszon még ki az ágyából, mert a többiek alszanak. Az alvásidő háromig tart, úgyhogy Lilla ezt az egy órát az ágyban üldögélve töltötte, és olvasott, utána pedig Zsuzsival beszélgetett.
(Azt érzem, h Zsuzsi nagyon bírja, engem mintha hájjal kenegetnének.)
Két dolog még, amit mindenképp fel akartam jegyezni.
1. Napok óta mondogatja, hogy Apa is jöjjön el a bölcsibe, szeretné neki megmutatni. Megígértük neki, hogy sort kerítünk rá, így ma együtt mentünk érte. Boldog volt nagyon, vitte be magával a csoportszobába, és a kis karjával mutatta körbe a szobát meg a fürdőszobát, mint aki teljesen érti és átérzi, hogy ez az ő közege, amit megmutat valakinek, aki nem ismeri. Megmutatta a szekrényét, a benti cicáját, stb.
2. Amikor eljöttem reggel, találkoztam egy anyukával, akik most kezdték a beszoktatást, és kérdezte tőlem, hogy én a Dóri anyukája vagyok-e (folyton síró kislány:(). Mondtam, hogy nem, én a Lilla anyukája vagyok (imádom ezt mondani!), szóba elegyedtünk, kérdezte, hogy Lilkó mióta jár ide. A válaszon (2 hete) teljesen ledöbbent. Ő ugye kint ül az udvaron egész játékidő alatt még, látja a gyerekeket és azt mondta, ő totál azt hitte, Lilkó hónapok óta bölcsis, annyira jól eljátszik és feltalálja magát. Olyan büszkeséggel hagytam el a bölcsit, hogy elmondani nem lehet.

Bár tudom, hogy nem ez volt a neheze, de ez a két hét is komoly lépcső volt a bölcsis karrierben, és azt érzem, jól sikerült. Bíztam Lilkóban, nem hiába, és ez a nagyon jó kezdet, most az érzem, erőt fog adni a folytatáshoz, a későbbi nehézségekhez, amik mostanában ránk várnak. Mert feszítjük-feszítjük még a húrt: az élet (és vele mi) két hónapon belül állítja Lilkót három akkora kihívás és változás elé, amik önmagukban is próbára tesznek egy még nem is kétéves kislányt, pláne egykupacban. Csak azt remélem, hogy ezek a változások támogatni fogják egymást és pozitív hozadékai lesznek egymásra nézve. Úgy sejtem, mire kikeveredünk belőlük, a babaarcú kis egykénkből egy bölcsis nagytesó lesz, aki egy lilafalú szobában lakik együtt a kistestvérével.