Miért?

A Lilla születésekor elkezdett - és azóta kampányszerűen vezetett... - babanaplónk betelt. Már kinéztem a következőt - gyönyörű -, de most nem látom, mikor tudok elmenni megvenni. Viszont egyre szebben egyre érdekesebb dolgokat mond, amiket fel kell írni. Átmenetileg ide.

2011. szeptember 5., hétfő

Úgy tudom, hunyó

Kontrollpisit viszünk a kórházba. Téblábol, szaladgál, mindenhova bemegy, dumál, stb. Elmegy egy szoba előtt. Tudálékosan odaszól nekem.
- Úgy tudom, ide nem lehet bemenni.

***

Jön-megy itthon, reggel, pörög, mondókázik. 
- Répa, retek, mogyoró, te vagy, komám, a hunyó. - Elhallgat egy percre. Odarohan hozzám. - Mit csinál a hunyó?
- A hunyó a bújócskában keresi, aki elbújt. Tudod, mint a Malacbújócskában, Tyúk elbújik, Malac a hunyó.
- Elolvassuk! Hol a Malac bújócskázik?
Megkeressük. Felül az ágyra, elolvassa. Diadalittasan felkiált.
- Megtalálták a Tyúkot!

***

Reggeli itthoni szaladgálás, jövés-menés, olvasás, stb. során egyszer csak megáll. Gondolkodik, berohan a szobájába, kihoz egy könyvet, leteszi a kanapéra, kinyitja. Felkiált.
- Erre gondoltál! Megvan az orángután!

***

Reggelizünk. Apa kávét főz. 
- Kérsz kakaót?
- Igen.
- Apa csinál neked akkor.
- Akkor nagyon örülök. 

2 megjegyzés:

  1. csúcs ez a Lilkec!!! Sose felejtem el, mikot jött felfelé a lépcsőn és dörmögte maga elé, hogy "szereted a Bitibotit" Volt vagy egyéves.... najó, kicsit több.

    VálaszTörlés
  2. Arra én is emlékszem, az annyira cuki volt! :) Az is valami nagyon hosszú kihagyás után volt, rég nem látta imádata tárgyát és az első adandó alkalommal ez bugyogott fel belőle.

    VálaszTörlés