Reméljük

Beszéltük, h Alízak szülinapja van, Lilkó teljesen magától találta ki, hogy vegyünk neki egy apróságot, mégpedig egy forgó virágot. Már az cukiság volt, hogy ennyire konkrétan kitalálta, h mit vegyünk. Ma el is mentünk a virágboltba, kifizette, fogta, pörgette, stb.
- De ugye tudod, hogy ezt Alíznak vettük a szülinapjára?
- Igen, csak megnézem. És reméljük, hogy oda fogom adni az Alíznak, Mama.

***

Bölcsiből hazafelé.

- Mi is volt az ebéd, Lilkó?

- Most nem is tudom pontosan.

Rájövünk, hogy halrudacskák és hogy nagyon szereti.

- Szeretnéd, ha én is csinálnék otthon halrudacskákat?

- Igen, szeretném, ha csinálnál, mint Zsuzsi néni.

- De azt tudod, hogy nem Zsuzsi néni csinálja az ebédet nektek a bölcsiben, hanem a konyhásnénik.

- Igen, csak nem jut eszembe, hogy hívják. Megkérdezem a Zsuzsi nénit. 

***

Az első ilyen a homokozóban.

- Ne bántsd a testvéremet!

***

Mondom neki, h unokatesója fog születni, Zita hasában egy kisbaba van. Mondom, h nagyon picike még.

- Még kúszni se tud, mint a Norcsi?