Ki kicsoda

Állandó témánk mostanában a kit hogy hívnak és a ki kinek a kicsodája. Végigbeszéljük megint a családot, elmondjuk a tesóm barátnőjét is, nagyon szeretjük őt, és Lilkó után Nagynorcsinak hívjuk már családilag.

Én: Tudod, ő a Bubu barátnője.
Lilkó: Meg Apáé.
Én: Nem, csak a Bubué.
Lilkó: A Mama pedig Apáé.
(sztem tök ügyes, h ezt az analógiát összerakta. Gondoltam, tovább megyek egy lépéssel, bevezetjük a feleség fogalmát.)
Én: Tudod, kije vagyok én Apának?
Lilkó: A büszkesége.
Én: Igen, az is, biztos. De én arra gondoltam, hogy a felesége.
Lilkó: De miért, Apa?

(Mondtam, h miért-korszak is van?)

***

Ez még egy múlt heti.

Fekszenek egymás mellett a kanapén a lányok, pelenkázás után.

- Kész vannak az én szépséges lányaim. Tudod, kik az én lányaim?

- A Lilkó meg a Nóri.

- Igen.

- Meg Apa.

- Nem, Apa nem a lányom.

- Apa a fiúd.

***

Fürdés előtt meztelenül hentereg az ágyán, megjegyzem, hogy a puha fenekét jól megharapdálnám.

- Kinek van puha feneke, azt tudod?

- Lilkónak, meg a Nórinak. 

- Így van.

- Meg a Mamának.

Marci felnevet, de túl korán.

- Apának pedig szőrös a feneke.