Bukkanás

Újságosnál fizetek, a pénztár előtti fal tele csokival.
- Mama, megengeded, hogy itt egy icipici vacsora utáni finomságra bukkanjak?

***

Norcsi ébren van.

- Mama, most megengedtük a Norcsinak, hogy felébredjen? Nem emlékszem.

Karácsonyi vacsinál.
- Mindenkinek töltsél bort, Mama, kivéve nekem és a Norcsinak.

***

A harmadik Findusznál már nagyon ásítozik.

- Nagyon álmos vagyok már, azt onnan lehet tudni, hogy ásítottam egy hatalmasat.

- És akkor be se fejezzem a mesét, mész lefeküdni?

- Nem-nem, végighallgatom, utána vízivás, lefekvés. Nagyon várom a reggelt. Akkor már nem leszek fáradt.

(Egyébként ez irígylésre méltó, én legalábbis ezt nem mondhatom el magamról.)

Választékos

Reggel:
- Norcsi, ezt odatennéd az ágyamra, légy oly szíves?

Fordítva

Szemben az évezredes gyakorlattal, tegnap én vittem bölcsibe és Marci hozta haza. Így fogadta a bölcsiben:

- Csak azt nem értem, miért fordítva jöttök értem.

Bolond, Télapó, Jézuska

Beszélgettünk róla, h a barátnői, Gréti és Kitti betegek.
- És akkor kivel játszottál a bölcsiben?
- Egyedül.
- Azért nem rossz az néha. Te is szeretsz néha egyedül játszani, nem?
- Én nem szeretek egyedül játszani, nem vagyok én bolond!!

***

Lefényképez minket a Norcsival.

- Nna, cukik vagytok.

***

Iszonyatosan boldog volt, hogy a Télapó egy új Findusz-könyvet hozott neki.

- A Télapó pedig bement a Pagonyba, és ott megvette nekem a Findusz szülinapi tortáját. 

***

Norcsi kedvence: A török és a tehenek. Lilkó is szokta mesélni neki, de ma nagyokat röhögött a saját poénján: 

Volt egy török: tehenek.

Sosem látott Mehemed.

Nem is tudta tehenek, 

milyenek a Mehemed.

Egyszer aztán tehenek

lát egy csomó Mehemed.

Én vagyok a tehenek

Mi vagyunk a Mehemed.

stb stb. - 

-Mama, ezt most nagyon viccesen mondom, figyeld!! 

***

Hétfőn Zenekuckó volt a bölcsiben, Zsuzsáék mesélték, h volt csomó karácsonyi dal, Lilkó meg Szűz Máriaként remekelt, ringatott babát meg minden. (No komment....)

Este mesélem ezt Marcinak, aki kérdezi:

- És hogy hívták a kisbabát, akit ringattál? Jézuska?

Lilkó arcán döbbenet:

- Igen, pont úgy! Honnan tudtad??

***

Délután mézeskalácsot sütöttünk a bölcsiben, nem számoltam, hányat evett meg... rengeteget. Fürdés után mondom neki:

- Hű, mekkora a pocakod!

Lenéz rá.

- Én nem is látom a puncimat, akkora a pocakom, mert öt kisbaba van benne.

Stréber

Norcsinak van egy saját speckó kis rosszalkodása: zsírkrétákat visz a játék babaágyhoz, leszórja róla a békésen alvó állatokat/babákat és ágyneműjüket, majd elkezdi firkálni az ágyat. (Most nem azért, h hasonlítgassak, de a Lilkó soha életében nem rajzolt sehova, csak papírra, füzetbe. Összefirkált fal, összefirkált kézfej, könyv, eddig nem volt issue nálunk.) Tudja, h nem szabad, csekkolja, h nézem-e, amikor csinálja, röhög, ha mondom, h nem. Ma du is ez volt, Lici nem aludt délután, Norcsi a szokásos 2,5-3 óra helyett másfelet, azt hittem, szétrobbanok idegességemben, úh kedélyesen telt utána az idő, naná. Norcsi viszi a krétát az ágyhoz, kezdi a firkálást, mondom, h ne csinálja, elviszem onnan, stb.
Nagytestvére:
- Mama, látod, hogy én pedig milyen szépen nyugodtan matricázok itt?

***

Ugyanez a délután. Megkértem, h dobja ki Norcsi pelenkáját a szemétbe. Készséges, ugrik, pattan, viszi.

- Mama, én mindig értem, amit mondasz, és csinálom, amit kérsz.

Nagy játékos, ha rossz fát tesz a tűzre.