Mandarin

Uzsonnázunk a kisasztalánál, mandarint pucol, de profin. Én nem tudtam, hogy tud mandarint pucolni, sztem az nem egy könnyű dolog ilyen pici kezeknek, hogy ne fröcsköljön a lé, lejöjjön a héj, stb. (Persze lehet, h hülye vagyok, és már egyévesen tudni kell :))
- Mama, te mit csinálsz?
- Nézem, hogy mennyire ügyesen hámozod a mandarint.
- Nagyon.

***

Mostanában egyik kedvenc beszédtémánk a bölcsis barátok, Lilkó arról szeret leginkább beszélgetni, hogy kinek mi a jele és ki kivel ül egy asztalnál ebédnél. Egyszerűen felderül az arca egyes bölcsistársak nevénél, csupa mosoly, iszonyú cuki. Néha csak megkér, hogy soroljam fel, kik vannak a csoportban és már annak is örül. 

Egyik reggel, késésben, Marci sietteti:

- Lilkó, gyere gyorsan, indulunk a bölcsibe. Milyen barátaid várnak ott téged?

- A Kornél.

(mindig-mindig az első, akiről szó esik, és akiről a legtöbbet beszélgetünk, akivel saját bevallása szerint mindig játszik - meglepődnék, ha tényleg így lenne)

- És még ki?

- A fügyis Gergő.

- ??? Mitől fütyis Gergő?

- Mert van neki fütyije.