Árulkodás, fenyegetés

Megyünk haza a játszóról, Norcsi a babakocsban, Lilkó sétál, a bringa a babakocsira akasztva.
- Mama, a Norcsi hozzányúlt az undorító gusztustalan kerekéhez!!

(szerintem a hangsúly genetikailag kódolt.)

***

Vasárnap reggel.

- Szia húgocskám! Ha bántol, Nóra, úúúúgy megharapom a fenekedet, hogy jajj. 

Kistestvéret

Reggel, 6.13.
- Szeretnék még egy kistestvéret.

***

Mama, vedd fel a fülbevalódat, már nincs alvásidő.

Mamák

Reggelizünk.
- Eszembe jutott valami.
- Mi jutott eszedbe?
- Szeretnék egy mamát.
- Dehát már van mamád. Én vagyok a mamád.
- De még egyet. És akkor kettő lenne.

Eléggé loaded, azt hiszem...

Udvarias

Mama, olvasd már el nekem a Kispipi és kisrécét, légy oly kedves.

Szívesen

Kezében a Bóbita, Marcinak magyarázza, hogy olvasson neki, de ő mást csinál, és különben is fürdésidő van. Én, némileg nyalizva ugrom oda.
- Én szívesen olvasok neked Bóbitát*!
Visszafordul Marcihoz.
- Mama szívesen olvas nekem. Olvass nekem te is szívesen.

* iszonyatosan imádom ezt a könyvet, hatalmas sztár volt nálunk hosszú hónapokon át és most legnagyobb boldogságomra, reneszánszát éli. Ezen felül aa Bóbita volt Lilkó harmadik szava (a cica és Apa után. Állt a könyvespolc előtt és mutogatott fel: "Botát, Botát".) Na ezért lihegtem itt, hogy olvashassam neki.

Pofon

- Mi együtt fogunk fürdeni a Nórával és együtt fogunk viselkedni.

***

Megyek érte a bölcsibe, remeg a szívem, látva, hogy ott sorakoznak a festett szívek és virágok. Zsuzsi néni odaadja Lilkónak, amit ő festett, a virágot (hurkapálcikán egy festett papírvirág) beleszúrják egy cserepes virágba, Lic odajön hozzám. Ver a szívem, párás szemmel leguggolok hozzá.

- Lilkó, ezeket nekem csináltad?

- Nem, ezt a szívecskét festettem magamnak, a virágott pedig vettem a boltban.

Homlokgyűrés

Marci ráncolja a homlokát.
- Apa, ne gyűrd össze a homlokodat.